Január 14-én elmondott beszéd

Lekció:   Máté 17,14-20 a holdkóros fiú meggyógyítása 

Textus:   János 20:27 : Ne légy hitetlen, hanem hívő!

           

Még mindig újévi élmények és a múlt heti események hatása alatt vagyunk. Azokat a mély pillanatokat, melyeket óév-újév küszöbén  végigéltünk nem lehet olyan könnyen elfelejteni, s a kérdőjel, mely az Újév érkeztével szembe meredt velünk, most is kísér. Mert a jövő mindig talány, egy titkos függöny.
Sok megoldatlan kérdést örököltünk át az újévbe. Vajon megoldódnak-e?...
Sok félbe maradt élethelyzetek velünk jöttek át - vajon elrendeződnek-e?
Sok ígéretet hordozunk szívünkben – valóra válnak-e?
Válaszunk lehet igen, de az is, hogy nem.

Legokosabb azonban az a válasz, amelyet a következő jelenetből értünk meg. Óév éjszakáján a templomból kijövet két nő beszélget. Egyik csüggedően mondja: Ki tudja élünk-e jövő ilyenkor. A másik bizakodóan válaszol: - Én élni fogok! Jön a felelet: - Ne légy nagyotmondó, hiszen nem tudod, élsz-e vagy nem. Erre így válaszol vissza a másik: - Nem tudom, de hiszem, s ez nekem egyelőre elég.

            Nem tudom, de hiszem. Minden kérdésre, vágyra, tépelődésre ez a válasz. Nem tudom, de hiszem, s ez egyelőre elég. Hogy béke lesz-e, nem tudom, de hiszem. Hogy boldog leszek-e, nem tudom, de hiszem. Hogy nemes vágyaim teljesülnek-e, nem tudom, de hiszem.

Hogy élek-e?...  Hiszem.

            Akik az elmúlt vasárnap a templomban voltak, hiszem, hogy lelkükben mélyen ott ragadt a norvég lelkész testvérünkkel való találkozás és az Ő küzdelmének, a norvég unitárius egyház sorsának a megismerése.

             Bizakodó hittel jöttek hozzánk, hogy hitet merítsenek, hogy keresztényeknek és unitáriusoknak érezzék magukat, mert egy 17. századi törvény, Norvégiában még ma sem ismeri el az unitárius vallást kereszténynek. Itt kereszteltük meg templomunkban nagyobbik fiukat, Hans Alexandert, és ezután is vissza fognak jönni gyakran, mert a mi unitárius hitünk táplálja és élteti lelki igényüket.

            És arra törekszenek, hogy az országgyűlés előtt ezt a törvényt megváltoztassák, eltöröltessék, a törvényt, amely megtiltja hitünk gyakorlását, olyan formában, ahogyan ők szeretnék gyakorolni. Hisszük, hogy sikerülni fog, mint ahogyan több mint hét évi kitartó munka után mind többen és többen érdeklődnek hitünk felől. Jézus szerint hegyeket mozgató hitről tanúskodtak, amikor nemcsak megélik saját unitárius hitüket, hanem még terjesztik is egy uralkodó államegyház mellett.  Jézus rájuk is csak azt mondaná, hogy nagy a ti hitetek.

És mindez történt január elején, egy olyan napon amikor egyházunk megalakulásának évfordulójára emlékeztünk. 1568. január 6-13 között gyűlt össze Tordán az országgyűlés, amely a vallási ügyekkel is foglalkozott.  Békét, egységet szerettek volna teremteni. Ennek érdekében hozták meg Dávid Ferenc sugallatára a vallási és lelkiismereti törvényt. Akkor sem tudták, de hitték hogy ennek a törvénynek óriási következményei lesznek. 

Lehet, hogy még ők sem tudták, de hitték, hogy valami nagyszerűt alkottak.

Időzzünk el még egy rövid ideig a XVI. században.

Nálunk, a kis erdélyi fejedelemségben vallásszabadság születetett. Mindenki szabadon beszélhetett, hirdethette, megvallhatta hitét. Alkothatott és teremthetett tehetségéhez mérten, azokban az időkben, amikor állandó harc és küzdelem folyt a Habsburgok és a törökök között. Melynek következményeként Magyarország a két nagyhatalom ütközetei között állt. A törökök teljesen uralmuk alá hajtották Magyarországot. Közép- és Nyugat- Európa állandó készenlétben állt, és figyelte a törökök minden mozdulatát.

A 16. században a nemesség és a jobbágyság között elhelyezkedõ új társadalmi réteg alakult ki: a vitézlõ rend, mely a török elleni harcokra szervezõdött hivatásos katonaréteg volt.

Angliában is dúlt a protestánsok és katolikusok közti rivalitás. 

Abban az időben indultak Európából az első angol telepesek Amerika partjai felé szerencsét próbálni, és építeni a szebb jövendőjüket. Akkoriban  a mai New York helyén csak mocsarat találtak, és nemcsak tudásra, de hitre is szükség volt ahhoz, hogy Amerika mai arculatát létrehozzák.

Nem is beszélve a világ arculatáról, amely négyszáz év alatt radikálisan változott.

Ám, testvéreim, a hitünk fejlődött-e ezzel a tudással párhuzamosan?

Akik nemcsak tudásukkal, de hitükkel is a jövendőért éltek és haltak, azok nem éltek hiába.

Egyrészt nem keseregtek jelenük és múltuk miatt, és nem tétlenül szemlélték azt. Másrészt, ha nem is élvezhették, érezhették még saját életünkben a dicső jövőt, de most utólag, ott ahol vannak – Isten örökkévaló birodalmában – megnyugvással töltik lelki, szellemi létüket, mert hitük megtartotta őket.

A zsoltáríró szava hangzik vissza: „futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam s végezetül eltétetett számomra az örökélet koronája.”

A legnagyszerűbb dolgok a világon, leginkább ma sem pusztán a tudásból jönnek létre, hanem a szorgalomból, a kitartásból, a hitből.

Ma is erre van szüksége világunknak, ilyen emberekre és ehhez hasonló érzésre, amit Jézus már kétezer évvel ezelőtt megfogalmazott, azok számára, akik tehetetlenségükben hozzá mentek: Ne légy hitetlen, hanem hívő! 

Ámen

Léta Sándor