Az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya!

Textus: 2. Korintus 4,15-18.  ¹⁵Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. ¹⁶Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. ¹⁷Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,  ¹⁸mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Kedves Testvéreim.

            Pilinszky János, a sajátos gondolkodású, a modern embert megszólítani képes költő  1961-ben írta az esztendő utolsó órájáról a következőket:  - idézek -
„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő".
            Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképp csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.

Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálytömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az ó-esztendőből az új-esztendő mezőire.”  - eddig az idézet -

Ha nem is tudjuk ilyen szépen, ilyen költőien kifejezni, de érezzük, hogy a Pilinszky János által megfogalmazott gondolatokkal jöttünk el mi is az esztendő utolsó napjára és várjuk az estét. Lelkünkben ott van a szilveszteri összetett hangulat; a mulandóság, a visszatekintés, a fájdalom, a hála, de a bizakodás, a jóvátenni akarás, a reménykedés hangulata is.

 

Nem is a múlt aggaszt annyira testvéreim. Az már elmúlt, mögöttünk van. A legnagyobb emberi probléma, amelyre ilyenkor még fokozottabban érzékenyek vagyunk, ez a hova, a merre kérdésre való válasz. Ezt kérdezi a fiatal, amikor a továbbtanulásáról dönt, vagy párt választ. Az ifjú házasok, amikor elindulnak közös életútjukon; ezt kérdezi az ember, ha bajban van, ha egy műtő felé tolják fehér kocsin. Ha megáll egy ravatalnál, amelyen ott van annak a teste, aki eltávozott ebből a világból, és ezt kérdezi az ember, amikor megöregedve, vagy betegen érzi, hogy közeleg földi életének utolsó útja. És ezt kérdezzük mindnyájan egy esztendő fordulóján, amikor tudatosodik bennünk, hogy valami mögöttünk van, a 2006-ik év visszavonhatatlanul elmúlt, és ki tudja, hová, milyen események felé vezet a 2007-ik év.

Figyeljünk nagyon Pál szavaira: Nem csüggedünk. Tehát, Pál apostol nem a múltba néz és azon kesereg, hogy milyen lehetőségeket mulasztott el, mi minden nem sikerült. Hanem előre tekint.

Minden értünk van!!!  Ez Pál titka, ez lehet a keresztény ember jövőjének  titka és sikerének záloga.
            Ami volt - értünk volt. Isten szeretetének adománya: a sok-sok ajándékban, gondviselésében, az emberekben, eseményekben. Ami volt, értünk volt - a bajokban, gondokban.  Hogyan, miként használtuk fel a javunkra, az igaz, hogy rajtunk múlott. Miként gazdálkodtunk, sáfárkodtunk az idővel, energiánkkal, a lehetőségekkel?  De ne keseregjünk azon, hogy mit mulasztottunk, vagy nem végeztünk el. Nézzünk a jövendőbe, hogy még milyen lehetőségek állnak előttünk.

Nagyszerű az óévi üzenet, hogy minden értünk volt. És ami előttünk van, az mind a miénk.  Ennél nagyszerűbb jó hírt nem mondhatok:  a 2007-es év is értetek van, ne csüggedjetek.  Az átlépés egyik évből a másikba nem elválaszt, lezár valamit, csak figyelmeztet: mit hogyan folytatni, vagy éppen valami újat elkezdeni!

Ha bele is fáradtunk a múló esztendő küzdelmeibe, csak külsőleg fáradtunk meg. Belsőleg, lélekben újra kezdhetünk mindent. Mert az erő belülről fakad, innen merítve erőt megújulhatunk.  Csak egyre kell figyeljünk: a láthatatlanra nézzünk. A láthatók mögöttünk vannak. Azon nem segíthetünk: csak kesereghetünk, ha csalódtunk, vagy örvendhetünk, ha sikerekben volt részünk.  A légyeges az, ami előttünk van, és ez láthatatlan.  Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Társadalmi szempontból borzalmas évet zártunk. Tavasszal választások voltak, amelyet, mint utóbb kiderült, a mostani kormány hazugságokkal nyert meg. A továbbiakban, a közvéleménytől függ, hogy ezt a formát elfogadjuk-e? Lehet-e választások előtt mindenféle ígéretet tenni, majd épp ellenkező dolgokat nyomassanak le a torkunkon? Szeptember közepe óta háborog az ország, ám most mintha kissé belenyugodtak volna az emberek ebbe a ténybe.

Még a természet is állandóan figyelmeztet: nem jó irányban haladunk. Tavasszal, árvizek pusztítottak, többszáz milliárd Ft. kárt okozva.

Az Alkotmány-napján pedig, Augusztus 20.-án pedig, természeti katasztrófa zúdult a nyakunkba: öt halottat gyászolhatunk az orkán-erejű szélvihar miatt.

A telünk pedig meleg, ilyen enyhe tél az utóbbi 500 évben még nem volt.

Ez elmúló esztendőben megsirattuk Sütő András, Faludy György és Lázár Ervin eltávozását az élők sorából

Ám, Földünk tovább gyarapodik, ebben az évben érte el az emberiség a hat és félmilliárdos létszámot.

Azt mondhatom, hogy az idő nemcsak bíránk, hanem szerető atyánk is. Isten azért adja a tovatűnő időt, hogy örök értékeket vásároljunk rajta. Az elmúlt esztendőt nemcsak azért kell megköszönnünk, mert boldog perceket is adott, hanem mert  új lehetőségeket biztosít a jövendőben

            Hitünk szerint is Isten irgalmasságából kifolyólag ad még egy esélyt, hogy megtérjünk, tévedéseinket jóvá tegyük. Minden könny letörölhető, minden seb begyógyítható, minden bűn megbocsátható, a folytatás meggondolható (meggondolandó, átvizsgálandó). Csak az új esztendő lehetőségeit kell megragadni, amit Isten most is megad!

Pilinszky János szavai jutnak eszembe:  az új év küszöbén, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. Mosollyal nézzünk az ismeretlen elé. Csak így tudjuk megszelídíteni.

Zsoltáros hangon valljuk: Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. És erős hittel valljuk: Te leszel nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Ámen.

Összeállította Léta Sándor

2006.december 31.