Húsvét - UNÉL 2008.  Textus: II. Tim. 1, 10

 Az ember a természet gyermeke, ki gyakran hull bele, hosszú telekbe és nagyon vágyik a tavaszra és a megújulásra. Talán soha nem érezzük ennyire, hogy mi aludt el bennünk, hogy mi az, ami dugába dőlt bennünk, hogy mi az, amit nem készítettünk el megfelelően, hogy mi az, amit elvesztettünk, hogy mi az amit megtehettünk volna de nem tettünk meg, mint ilyenkor Húsvét táján tavasszal. Pál apostol nem csak Timoteusnak mondja, hanem nekünk is késői Timoteusoknak, kik annyit szenvedünk, kik annyira félünk a haláltól, hogy a Húsvétban újra megjelenő Jézus nekünk a megtartónk, ki eltörölte a halált és világosságra hozta az életet, evangéliuma által.  Tehát Jézus azért jött el, hogy megszabadítsa az embereket a tudatlanságtól, a bűntől és a halál félelmétől. A tudatlanságtól, úgy szabadította meg az embereket, hogy tanításain keresztül megismertette az emberekkel Istent és neki a világra való befolyását. A bűntől, pedig úgy, hogy megmutatta, hogy mi a bűn és miképp lehet azt elkerülni. Életével, pedig olyan példát állított elénk, hogy ha azt követni tudjuk, akkor a bűntől mindig szabadok leszünk. És végül a halál félelmétől úgy szabadított meg, hogy elvette annak félelmét és megerősítette bennünk az örökélet hitét. Ne félj a haláltól, hiszen elsősorban lélek vagy de testben élsz. A halál nem más, mint végtelenbe futó életvonatunk egyik állomása. R.D. Góré mondja: „Isten a kagylót a gyöngyért töri szét” Testben meg kell egyszer halni, hogy a lélek, mint csepp visszahullhasson a nagy szellemóceánba, egyszóval magába Istenbe, ahonnan származott. Ne féljünk hát, mert a lélek élete örök. Ilyen értelemben mi unitáriusok is hisszük, hogy Jézus a mi megtartónk, sőt Megváltónk, aki megszabadított a tudatlanságtól, a bűntől és a halál félelmétől.  Ezért így szólt az emberekhez: én bebizonyítom, hogy ez számomra annyira fontos, hogy ezért még a saját életem sem drága. Íme vasárnap bevonulok Jeruzsálembe, és a templomból korbáccsal kiűzöm a kufárokat. Nagycsütörtökön tanítványaimmal elfogyasztom a húsvéti bárányt, és megtörténik az úrvacsora szereztetése. Aztán miután elfogtak, nem fogok védekezni sem, Kajafás sem Pilátus előtt. Szó nélkül viselem majd a töviskoszorút, jajszó nélkül viszem majd a keresztet a Golgotára, és amikor kezemet és lábamat átszegezik ellenségeimre Istentől bocsánatot fogok kérni, majd lelkemet Gondviselő Atyámnak ajánlom, hogy bebizonyítsam néktek, hogy ha a test meg is hal a lélek örökké él. Így törölte el Jézus a halált, mert teste megtört ugyan, vére kifolyt de mégis él bennem és él benned és él az egész keresztény világban az örökké élni akaró vallásos lélekben. Jézus tehát eltörölte a halált de világosságra hozta az életet és a hallhatatlanságot. Aki az életben legalább egyszer is engedte, hogy Jézus vezesse, elbűvölten tapasztalta az élet szépségeit a lélek derűs fényében. Úgy járt az ilyen ember, mint a vakon született, aki egy sikeres operáció után visszanyerte látását. Mielőtt hetek múltán levették volna szeméről a kötést, kivitték egy magas hegyre és várták a hajnalt, hogy a beteg szeme fokozatosan szokjon hozzá a fényhez. Aztán amikor a napnak csodálatos fénye bearanyozta a földet, akkor a már látó ember sírva fakadt örömében és így kiáltott fel: „mindig tudtam, hogy szép a természet, de azt soha nem sejtettem, hogy ilyen csodálatosan tüneményes. Jézus korában az emberek féltek kijönni a fényre, mert féltek az elnyomó zsarnoktól, ezért kitépték kezüket a Jézuséból, és visszahúzódtak vacogni a halál fekete árnyékába. Aztán voltak olyanok is, akik kijöttek Jézussal a világosságra, de továbbra is vakok maradtak. Ezek megmentéséért ment be Jézus a názáreti zsinagógába és kinyitva a Könyvek könyvét Ézsaiásnál olvasni kezdett: „Az úrnak lelke van énrajtam, mivel, hogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” De mi által hozta világosságra az életet? Mi az az  eszköze amivel sikerült ez neki? A földműves ekéjével szánt, a kőműves kanalával vakol, az írnok tollával ír, az orvos szikéjével operál, a szobrász vésőjével farag, a festő ecsetjével fest, Jézus evangéliumával tesz mássá minket. Ezért hívják az evangéliumot Örömüzenetnek. Ezt az örömüzenetet prédikáljuk mi lelkészek millióknak, és millióknak ilyenkor Húsvétkor és az év minden vasárnapján, hogy az emberek megismerjék az Evangéliumot és annak szellemében éljenek.                                                                                                           Ünneplő gyülekezet! Ilyenkor ünnepek alkalmával tele vagyunk bűntudattal, hogy mennyi mindent elrontottunk az életben és bánt a rohanó időben a tudat, hogy egyszer meghalunk, könyörtelenül meghalunk, holnap, tíz, vagy ötven év múlva. Szomorúan tapasztaljuk, hogy fogy családunk, fogynak a barátok, s mindez nem elég még egymást megpróbáljuk megfojtani egy kanál vízben, csak, hogy mások felé kerekedjünk. De ez még nem minden, ugyanis az első adódó alkalommal egyesek képesek  még saját 430 éves Egyházunkat is szétszaggatni, elszektásítani és annak javait magunknak tulajdonítani, miközben becsapják és megvezetik unitárius híveinket. És mindezt tesszük azok asszisztálása mellett, akik magas egyházi tisztségben tetszelegnek, és két kézzel verik a mellüket, hogy ők a legjobb és legnagyobb hívő unitárius keresztények.