Templom és lelkészi lakás felsze

Templom és lelkészi lakás felszentelése KOCSORD.

János: 16,33. „Ezeket, azért mondom néktek, hogy békességetek legyen, mert a világban nyomorúságotok van, de bízzatok és legyőzitek a világot”.

I. Kir. 8.46 „ ...tedd meg, hogy a föld minden népe megismerje nevedet és tudják meg rólad, hogy a te nevedről nevezték el azt a házat, melyet építettek”! Már most beszédem kezdetén engedjék meg hát nekem, hogy megköszönjem mindazoknak, akik valamit is tettek e templom és lelkészi lakás felújításáért, hogy az elnyerhesse a mai formáját. Köszönetünket és hálánkat annak reményében tesszük, hogy ez a hajlék valóban Isten házává válik, ahol az emberek egymás iránti testvéri szeretetben együtt és egy akarattal imádkoznak, együtt döntenek közös ügyeikről, és egyénenként tesznek meg mindent hitük megerősítése és megtartása érdekében. Ezen rövid bevezető után el kell mondjam, hogy meg vagyok győződve, hogy többször felújították és utána fel is szentelték már e két hajlékot de egyszer sem ennyire hivatalos és ünnepélyes keretek között, amikor Egyházunk két legfelsőbb fóruma az Elnökség és az Egyházi Képviselő Tanács részvételével történik az ünnepélyes felavatás, és az elvégzett munkáért a jól megérdemelt hálaadás. De mit ér minden fel, vagy megszentelés, ha a ház nem tölti be igazán a maga hivatását? , - ha nem folyik benne hűséges szolgálat, ha nem megy végbe falai között a legnemesebb kereszténységet megtartó és nemzetfelemelő imádságos munka. Szűkké válik minden ház, ha falai között nem fér meg minden rászorult, ha falai között nem a legtisztább észérvekkel alátámasztott eszméket hirdetik, melyek úgy a határokon inneni és azokon túli egy nyelven beszélő és egy nyelven imádkozó testvéreinket szolgálják. Lehetnek egyszerre sokan benne, de ezek az emberek soha nem lesznek igazán ott, ha őket nem Isten szent neve vezérli. Azonban én hiszem és meg vagyok győződve, hogy sokan fognak ide betérni, olyanok is akik mindmáig messze elkerülték a templomot, és azok, akik ide majd betérnek, istentiszteletre ,különféle szertartásokra, bibliaórára vagy szeretetvendégségre valóban otthon fogják érezni magukat ebben a hajlékban.
Azért mondom mindezt néktek, hogy békességetek legyen melyre oly nagy szükségünk, van ebben a mindennapi békétlenségben, ebben az embertelen világban. Mert ha békesség van e házban és annak lakóiban, akkor e ház a kőbe épített bizalom szimbólumává válik. Ugyanis az élet nem békétlenség és szomorúság kérdése, hanem többé-kevésbé bizalom kérdése. Az öröm és a boldogság soha nem tárgyi mennyiség, hanem alanyi képesség. Tehetség kell a boldogsághoz, épp úgy mint az örömhöz és az élethez, ez a tehetség a: bizalom. A bizalom tud tűrni mert vár, a bizalom, kockázat mert hisz a holnapban, és győz mert mindig erősebb mint a körülötte levő világ. - A bizalom, egy nagy fellebbezés és elejébe vágás a dolgok rendes menetének, új értékek, új javak, új beteljesülések megtapasztalása.
Ezért azt kívánom, nektek kik mától ebben a megújított templom-ban, egy már jól megalapozott család tagjaiként fogtok, részt venni az istentiszteleteken, a hitben való megerősödés érdekében, legyetek mindenkivel békességben, bízzatok Istenben és egymásban.
Kívánom, hogy e hajlék váljon drága egyházunk és nemzetünk számára hitet és szeretetet megtartó magyar jövendő templomá-vá, váljék. És miként minden unitárius templomon, hirdeti a felírás, hogy „Unus est Deus”, vagy azt, hogy” In hinorem solius Dei” de mindenképpen azt, hogy„Egy az Isten”, ezen a házon legyen rajta az a képzeletbeli felírás, mely örök és megmásítha-tatlan: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”, hogy 438 év verejtékes munkája ne hozza meg a maga gyümölcsét, hogy ne jöjjön rá e nemzet, hogy vannak történelmében olyan események melyekre büszkék kellene hogy legyen, mint az 1568-as Tordai Országgyűlésen kihirdetett vallás és lelkiismereti sza-badság, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja mely hitével megegyezik, mert a hit Isten ajándéka., és hogy az unitárius vallás az egyetlen magyar alapítású vallás. Ezt legelőszőr e magyar hazában mondtak ki, akkor, amikor a világot eluralta az inkvizíció. Az ilyesmit nem eltitkolni kell, hanem büszkén hirdetni és tudatosítani a hívek a keresztény emberek tudatában.
Legyetek hát békességben és bízzatok Istenben és akkor hiszem hogy e házban imádkozók és hitben erősödni vágyók munkája nem lesz hiábavaló. Minden templomnak egy a hivatása, hogy benne mindenkor az evangéliumot prédikálják, azt az evangéliumot, mely nem más mint a Jézusi kettős parancsolat: „ Szeresd az Istent és szeresd felebarátodat”. E hitben való élés és meggyőződés az egyetlen lehetőség arra, hogy soha ne osszon meg vallásos meggyőződésünk.

Ezzel kifejezem azon örömömet és megelégedésemet, hogy ahol templomot és lelkészi lakást újítanak fel, ott az egyházat sem külső sem belső veszély nem fenyegeti, ugyanis ez a bizonyság arra, hogy egyházunkban hála legyen a jó istennek apáról fiúra szállt, a nemzetet, egyházat, és vallást megtartó erő, - a hit Isten ajándéka - szószerinti értelmezése, vagyis az, hogy a hit nem más mint cselekedet, mert halott a hit önmagában.
A cselekvő hit a cselekvő unitarizmus építhet és újíthat meg templomot, hogy abban együtt és egy akarattal és belső látással megáldva kell, legyenek az atyafiak.
Ha kintről nézzünk e csodálatosan szép és hangulatos kazettás templomot, amit megszépít még 438 éves unitárius múltunk is, akkor csak annyit látunk, mint Dzsida Jenő: egy híveket befogadó egyszerű hajlékot, Isten házát, templomot.
De aki belép, a hűvös templomba, s belülről pillant falára és ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll és néz a csodára:
Ó titkok titka: a földön itt lent, belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! -
Áldja meg az Úr a belülről látók fényességét!
Igen áldja meg a kocsordi unitáriusok lelkének belülről látó fényességét, hogy továbbra is együtt és egy akarattal, Jézust követve, evangéliumát megtartva építsék e drága hajlékban Isten Országát, egyházközségüket, mindannyiunk örömére Egy Istenűnk dicsőségére, hogy megtudja a világ: -Isten nevéről van elnevezve e hajlék! Ámen!

Rázmány Csaba püspök

2006. május 27.