Pünkösd 2006-06-04. Textus: Ap. Csel.  2, 37/b.:                                             

   „Mit cselekedjünk, Atyámfiai férfiak”?

 „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan, és veszítek a szentlélek ajándékát”- hangzott 2000 éve Pünkösd ünnepén. Tüzes és lelkesítő beszédet mondott Péter és János. És ki hitte volna, hogy ez alkalommal az őket hallgató tömeg nem fordul ellenük, hanem velük együtt érez, velük lelkesedik, sőt megérti a Pünkösd ünnepének és az akkor indult keresztény mozgalomnak legfőbb jellegzetességét, hogy cselekedniük kell a lelkesítő beszédek hallatán. És ekkor először felhangzik a vallásos lélek örök kérdése? „Mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak”?
Pünkösd jelentőségét sokan és sokféleképpen magyarázták.  A két legfontosabbnak tartott jelentőségét az ünnepnek az un. - szentlélek kitöltetését - és a keresztény egyház megalapításának tényét, sok egyházi beszéd méltatta az elmúlt 2000 év alatt. Csodálatos az a kép, amit annyiszor a szentlélek kitöltetéséről és a cselekvőkészségről megrajzoltak, és csodálatos az a tény, hogy az első pünkösd alkalmával 3000-en keresztelkedtek meg, de mindez unitárius szempontból csupán csak „jelkép”. Jelképe a tanítványi lelkesedés magasra lángolásának, és egy olyan mozgalomnak, az elindulásának, mely hamarosan világméretűvé nőtte ki magát.
Unitárius hitfelfogásunk szerint Pünkösdnek a jelentőségét az a cselekvő készség képezi, mely az első pünkösd alkalmával a textusunkban elhangzott kérdésben jutott kifejezésre:„Mit cselekedjünk atyámfiai férfiak”? Unitárius vallásunkat ez a cselekvőkészség kell, hogy áthassa és jellemezze. E pünkösdi ünnep alkalmával erre a cselekvőkészségre hívom fel figyelmeteket, kedves testvéreim, hiszen Jézus is azt tanította nagyszerűen, hogy - nem minden, aki azt mondja Uram, Uram megy be a mennyeknek országába, hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” Ezen cselekvő unitárius kereszténységről kívánok elmélkedni ez ünnep alkalmával, amit e templom rövid történetével kívánok alátámasztani, ami a legjobb példa a cselekvő unitarizmusra, a pünkösdi lélek kitöltetésére, és, ami nem más, mint amiért a mai napon itt ezen a szent helyen összegyűltünk, hogy ünnepet szenteljünk ennek a templomnak mely70 évvel ezelőtt épült és a gyülekezetnek mely ugyanakkor alakult!

Aki templomot épít, az nemcsak Istennek, hanem önmagának épít házat. A templomépítés nem csupán a hithez, hanem a közösséghez való ragaszkodásnak, és a jövőbe vetett bizalomnak a szimbóluma. Az 1920. június 4.-én aláirt Trianoni békeszerződés következtében, aminek pont a mai napon van a szomorú évfordulója, az  utódállamok kisajátították hazánk kétharmadát és  menekülésre kényszeríttették a magyarság egy jelentős részét. A menekülteket, akik jöttek Erdélyből, Felvidékről és Délvidékről egyaránt, unitáriusok és más vallásúak, az akkori vezetés a régi lőszergyár területére telepített le az un. állami lakótelepre, ahol annak felszámolásáig, 1977-ig éltek.

1928-ban egy fiatal hitoktató lelkészre, Pető Istvánra bízta Egyházunk lelkészre a lakótelep lelki gondozását, aki prófétai lélekkel összegyűjtötte a híveket és meggyőzte őket, hogy a magyar ember bárhol telepedett le a föld kerekségén első dolga az volt, hogy Istennek házat építsen. És az építkezés a kevés pénz ellenére elkezdődött. A közösség minden tagja pattanásig feszült odaadással, és valami leírhatatlan szent vágyódással napestig dolgozott, hálával mosolyogva minden helyére került téglára. A költségvetés tételeit így dolgozták le anyagi erejük színvonalára, miközben két templomot építettek. Egyet, mely helyet ad az imádságnak és a zsoltárnak, és egy gyülekezeti, közösségi helyiséget mely a templom falain kívül is egységbe fogja a híveket.                                                                                 

1935. október 3.-án volt az alapkőletétel, 1936. február 19.-én az első istentisztelet a még vakolatlan templomban. Aztán 1936. június 17.-én,   felszentelik a teljesen kész templomot és a hozzáépített gyülekezeti termet.                                                                         

A gyülekezeti élet példaadó lett. Sajnos azonban a II- világháború eseményei, a bombázások, nagy törést okoztak az egyházi életben. 1949 nyarán a gyülekezet felavatja méltó ünnepléssel a Pető házaspár által adományozott harangot.

Volt még egy sajnálatos Trianonja a gyülekezetnek, amikor a híveket a Havanna lakótelep felépítésekor szétszórták Budapest egész területén.  A Pünkösdi lelkület íme meghozta a maga gyümölcsét, a cselekvő unitarizmus felmérhetetlen értékeket teremtett. Pünkösdöt ünneplő gyülekezet! Kedves testvéreim. Gondolom, hogy ebből a példából megértettétek, hogy mit jelent a cselekvő kereszténység? Az első pünkösd alkalmával megmozdult és fellángolt a tanítványokban és az őket hallgató sokaságban a lélek.  Megmozdult fellángolt és kérdezett: „Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak”?  És a tömeg válaszában, a megkeresztelkedésben benne rejlett a keresztény anyaszentegyház megalakulása. Bennetek, bennünk szokott e fellángolni a lélek? Ti szoktátok-e kérdezni: Mit cselekedjünk atyámfiai férfiak, mint ahogyan azt nagyszerűen tették a lőrinciek? Gondolom, hogy mai beszédem után már értitek, hogy az egyházat és benne unitárius anyaszentegyházunkat a Lélek hozta létre és annak cselekvő készsége, tartja fenn.
Hallgassatok hát lelketek szavára, kövessétek annak tanácsát mely isteni eredetű, és meglássátok, hogy vallásos hiteteket sugárzó jó cselekedeteitek nyomán, szebbé, ragyogóbbá lesz ez a sokszor sáros, poros, szmogos, szürke föld, s benne igazán emberré tud majd lenni az ember, ebben a nagy embertelenségben!  Ámen! 
 

Rázmány Csaba püspök

2006. június 04.