Vallásos közösség! Pestszentlőrinc-2005-08-27.

Textus: Mt,18,20 „mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”!

István király ünnepének árnyékában a sok lelkesítő beszédet hallgatva azt a nagyszerű következtetést vontam le, hogy a családot és a nemzetet, valamint a kultúrát és az anyanyelvet csakis a vallásos élet és tudat tudja megvédeni! Ennek feltétele, a szétszórtságban élő magyarság egyesítése. Én úgy látom, hogy egy nemzetet a vallás a hit csakis úgy tehet naggyá és erőssé, ha van bátorságunk szembenézni a valósággal, illetve ha vannak közös céljaink, aminek mindenki részese, és nem bocsátkozunk egyéni, meggondolatlan és felelőtlen módón, élhetetlen gyülekezetek létrehozásába. Közös célok nélkül nincs közös felemelkedés. Unitárius egyházhoz való hozzáállásunkat meg kell végre reformálni, hogy mindenkiben tudatosuljon, hogy hitünk szerint a gyermek nem teher, a munka nem alamizsna, a tanulás nem kiváltság, a hit és a gyülekezeti élethez való csatlakozás nem szégyen.

Szent István királyunk egyik legmeghatározóbb meghagyása az összefogás, ami a legfőbb üzenete annak, hogy a Magyarországi Unitárius Egyház - vagy együtt az Erdélyi egyházzal fog felemelkedni és megerősödni, vagy sehogy se! Egyházunk csakis híveinek sokszínűségében, erős, teherbíró egységében tud csak megmaradni a ma is dúló vallási sovinizmus közepette!

A Jézus által hangoztatott közösségi szellem, az összefogás nagyszerű példája a felolvasott bibliai vers.
Ma már sem vallás sem egyház nem létezik közösség nélkül, ezzel szemben egyéni hite lehet minden embernek, ugyanakkor a hit csakis a közösségben válik vallássá. Ebből az következik, hogy téves minden olyan vélekedés mely azt mondja: - „én vallásos vagyok, mert otthon naponta imádkozom, és meghallgatom a vasárnapi rádiós istentiszteletet”! Mindez nem elég testvéreim, mert a hitet külsőségekben is kifejezésre kell juttatni. Csakis a közösségben való részvételen keresztül vallhatod meg igazán őseidtől örökölt hitedet, és nem egyénileg, vagy elszigetelt kis csoportokban, mint ahogyan gyönyörű énekünk is kifejezi ezt: - hol a hívek seregében örvendek szép éneklésben, - és csakis a közösségben érzed az imádság Isten közelbe juttató hatását. A gyülekezet hite által nő hited és lelkesedésed. A közösségben érezheted, hogy mindenki barát és testvér, nem úgy mint otthon a hatalmas bérházban, ahol még a szomszédodat sem ismered. A közösségben jelen van a Jézusi szellemiség, a jóság a szelídség a békesség és a testvériség. A közösség érdekében végzett bármilyen csekély munka teszi az embert emberré, testvérré és egy életre összekovácsol, még olyan emberekkel is akikkel csak nagy ritkán találkozol.
Jézus sír Jeruzsálem felett: Oh Istenem hányszor akartam összegyűjteni fiaidat és leányaidat, de nem sikerült. Mondhatná ugyanezt itt az anyaországban szinte minden unitárius lelkész, akiben volt erre való törekvés: - oh hányszor próbáltam meg egybegyűjteni te drága Erdély kitelepedett unitárius fiaidat és leányaidat, mert jobb lenne itteni templomainkban imádkozni a testvériség és a megmaradás szellemében, mint más vallású környezetben, avagy magányosan, esetleg egy évben egyszer szabadság idején az otthoni templomban. Sajnos szavunk gyenge és nem hallatszik a falakon túlra, pedig, amikor valamelyik templomunkban az ünnepek alkalmával többen egybegyűlünk, olyankor még az orgona is szebben szól, még az ének is az imádság is magasabbra szárnyal és ilyenkor valóban érezzük, a Jézusi mondás nagyszerűségét, hogy ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben ott én is jelen vagyok.
Jöjjetek hát testvéreim ebbe az otthont idéző templomba és e hazában levő minden ima, és közösségi életet biztosító drága hajlékba, mert aki az unitárius hitben keresztelkedett és konfirmált, megérdemli, hogy a szülőföldtől távol is, megtalálja az igazi testvért a hitbeli családot, továbbá a teljes körű lelki gondozást, amit mi csonkamagyarországi lelkészek mindenki számára biztosítunk, hogy mindenki megérezze, hogy itt is pont olyan jó imádkozni és jó zsoltárt énekelni, mint otthon! Ezzel tudjuk bebizonyítani a világnak, hogy mi unitáriusok éljünk bárhol is a világban, testvérek vagyunk mind emberek, akiknek törvénye a szeretet, célja is egy a munkában a hitben, reménységben és szeretetben, mert csak így lehet a miénk az a boldog föld, amit Istenorszá-gának nevezünk. De hogy ez így legyen, jöjjetek bűnbánó lélekkel, imádkozzunk. Ámen !

Rázmány Csaba püspök