Szeretett testvéreim! Áldozócsütörtök és pünkösd között valami különleges érzés keríti hatalmába a keresztény unitárius lelkületű embert. Ez az időszak a Jézusról való elmélkedés időszaka. Ez az idő az amikor az unitárius ember  Jézusról gondolkodik, és különösen azzal összefüggésben, ahogy a tanítása meghozták az áldott gyümölcsöket. Ugyanakkor ezeknek az áldott tanításnak az emberi életben megtapasztalható örömeiről. Mert öröm meggyőződni afelől, hogy a jézusi tanításnak a jeleit nap mint nap megtapasztalhatjuk. Öröm megtapasztalni azt hogy akik Istent szeretik annak minden javukra van. Öröm megtapasztalni azt, hogy a jézusi követők arról ismertetnek fel, hogy egymást szeretik. Öröm és boldogság megtapasztalni, hogy aki hallja és cselekszi a Jézus beszédét hasonlatos ahhoz az emberhez, aki a kősziklára építette a házát és hiába jöttek a szelek és a fellegek és hiába jött a vihar, mert aki a kősziklára épít annak a háznak az otthont adó menedéknek, ha erős kő az alapja megtartja a házat.

Az ember pedig, aki Isten hajléka erős alapra kell hogy építsen hogy menedéke biztos legyen. A keresztény unitárius lelkületű ember áldozócsütörtök és  pünkösd között ilyen gondolatokkal elmélkedik és különösen most, amikor a jézusi példázatnak a mindennapok életképei mutatják, hogy hogyan dönti romba az árvíz a házat , amikor jönnek a fellegek és tombol a vihar, amikor jön az ár. Jézusra figyelünk és az ő tanításaira, valamint tanításainak az érvényességére, ennek megtapasztalható örömére. Minduntalan feltesszük magunknak a kérdést: miért hívja el az Isten kedves fogadott gyermekét, Jézust Húsvét után ? Miért nem maraduk a Nagypénteket legyőző Húsvéti öröm-üzenettel, ami megadja a választ az isteni gondviselésre miszerint a jó mindig legyőzi a rosszat , a szép legyőzi a csúfat, a szeretet a gyűlöletet, az élet pedig diadalmaskodik a halál felett ? Milyen egyszerű és milyen mélyen eszményi és egyszersmind emberi lenne ha a jézusi üdvtörténet befejeződne a Húsvét válaszával  a Nagypéntek felett... És amikor látszólag megoldottnak látszik minden mély emberi kérdés, amikor az evangéliumi történet arról szól, hogy Jézus legyőzi a halált és felkeresi tanítványait a kereszthalála után, beszélget velük és minden emberi óhaj és tapasztalat azt kívánná, hogy végleg a tanítványokkal maradjon, hogy tanításának véges emberi értelmünkre megtapasztalható és látható érvényt  szerezzen, ekkor a jó Isten elszólítja, magához hívja az  Ő országába a mennyországba.

A mennyország pedig a földi ember számára megfoghatatlan, mert többnyire amit látunk, amit megtapintunk, amit hallunk, amiben részünk van  azt tudjuk igazán megérteni , felfogni, megtanulni, követni. Így az emberi okoskodás előtt, az első gondolat az öntudatra-ébredés fájdalmas, kiábrándító nyers valóság,, a mi a puszta tényekkel a sokszor elviselhetetlennek tűnő mindennapok jelenlétével tör fel. Hiába a húsvéti győzelem, mert elvesztettük Jézust utána ismét... Az első  Timoteusnak írt  levél 6,16 verse visszhangzik fel bennünk: "Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom."  Isten pedig ebbe a megközelíthetetlen és tiszteletteljes , földi ember számára láthatatlan világba szólította el Jézust. Nem marad számunkra ezután egyéb mint a láthatatlan dolgokban való reménység, a hit. Ez a hit pedig épen abból a világból érkezik felénk ajándékba amit sokszor fel sem foghatunk , nem láthatunk, nem közelíthetünk meg, amit mennyországnak is nevezhetünk, amiről mindennapi imádságunkba kérjük, hogy  " ...jöjjön el a Te országod, miként a menyben úgy a földön is..." 

A hit  tehát összeköti  a mennyországot a mi földi országunkkal. A mennyország minden jónak és igaznak az örök isteni értékeknek a biztos és védett helye. A mennyországban van a legbiztosabb helyen mindaz ahonnan érkezik minden áldás. Tehát mégis van egy áldott kapcsolat a mennyország és a mi földi országunk között és ez a hit ajándékán keresztül jön létre ! Honnan ismerhető fel ez a hit ? Kérdez tovább a  kereső ember .. honnan ismerhető fel hogy a hitnek ajándéka bennünk erővé nemesedik, ami minden szépnek, jónak, életnek  a győzelmét adja , ami a húsvéti üzenet világosságával hajnalodik az emberi öntudaton ? A hit a cselekedetekről ismerhető fel. Mint ahogy Jézus tanításának az érvényességét is a jó cselekedetek gyümölcsi adják. Ezek a jó cselekedetek pedig megtanulhatóak. Minden tanulás alapja az ismétlés. Minél  inkább gyakoroljuk  tehát a jó cselekedeteket annál inkább megtanuljuk. A hitnek pedig úgy van értelme ha ez cselekedetekben megmutatkozik, visszhangzik felénk Jakab apostol üzenete. Az a hit pedig ami bennünk a jó cselekedetek gyümölcseit termi meg, az mikor mutatkozik meg isteni cselekedetekben ? Kérdez tovább a gyanakvó ember ? Isten cselekedete mikor és hogyan mutatkozik meg ? Isten csak öncélúan vigyázna az örök értékekre ? A válasz erre  a kérdésre éppen  pünkösdkor , a következő vasárnap érkezik el hozzánk. Az isteni cselekedeten, a szentlélek kiáradásán keresztül mutatkozik meg.

A felolvasott bibliai  vers az örök kérdező ember számára választ ad. Jézus a mennyországban van Istennél, ahol már nem lehet hozsánna után megfeszíteni, ahol nem lehet csókkal elárulni, nem lehet szenvedő-szomjazó kérésére víz helyett ecettel kínálni, mert maga Isten vigyáz rá , mint ahogy a jó Isten vigyáz minden szépre, jóra , igazra, mint ahogy az Isten vigyáz az örökéletre. Ez az idő a tanítványok számára fontos idő volt, hogy felkészüljenek az isteni cselekedet, a szentlélek kiáramlásának a befogadására és az erről való tanúságtételre, ennek hirdetésére. Így jött létre pünkösdkor az első keresztény egyház: az emberek a tanúságot tett hit követői lettek, jó cselekedeteik által. Az egyház létrejöttéhez tehát nemcsak bátor péteri szózat kellett, nemcsak a szentlélek befogadása és hirdetése, hanem ezt értő és elfogadó üdvösségre szomjazó emberi közösség is.  Az Isten a maga cselekedetét csak az embereken keresztül valósíthatja meg éppen azáltal, hogy az emberek a jó cselekedetek gyakorlásával tanúságot tesznek az Isten jóságáról is.   Jó cselekedetekkel készüljünk hát fel a szentlélek befogadására mert e nélkül gyümölcstelenek lennénk mi is. Hol van a legnagyobb szükség a jó cselekedeteinkre ? Ahol sürgős segítségre van szükség. Ott ahol napjainkban jöttek a szelek és jött a víz és romba dőltek a házak, ott ahol tanúságot kell tennünk  a bennünk lakózó szentlélekről és arról, hogy mi Isten templomainkat biztos alapra építjük a hitnek megtartó menedékét. Adja a gondviselő jó Isten hogy gazdagon gyümölcsöző hitünk   megteremje bennünk és körülöttünk  Jézus békével távozó áldását, hogy a szentlélek kitöltése bennünk is lelki fényt és világos értelmet adjon. Ámen és ámen.

 

Sándor Szilárd

2005.05.07.