Áldozócsütörtök – Pünkösd hajnala

" Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte e kezét és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük és felvitetett a mennybe. Lk 24,50-51



Szeretett testvéreim! Áldozócsütörtök van. A pünkösdi kettős tüzes nyelvek szikrái fel-felvillannak. Harsonák hangolódnak a pünkösdi bűnbocsánat hirdetésére. Péter szavai, mint a tavaszi virágrügyek  bátorságra edzett erővel nyiladoznak az emberi lélek és értelem reggelén. Áldozócsütörtök: a pünkösdi lélek diadalának a  hajnala.  Az ember egy pillanatara megáll és
keresi önmagában  csendet. A csendet, ami befogadja az áldás szavait, a csendet ahonnan minden áldás fakad.  Ez a szívbéli csend a mennyország anyanyelve. Ez az amiről Jézus azt mondta hogy közöttünk és bennünk van.
Majd felpillantunk az égre és keressük a békés felhők napsugaras bíztatását.
Az ég boltozatja után tekintetünk a Szentírásra esik. Evangéliumra, jó hírre szomjas lélekkel olvassuk , hogy  Jézus Bethániába ment  tanítványaival.
Bethániába ahol az élet és a halál titkai tárultak fel számára amikor Lázárt az ifjút életre keltette. Szeretnénk ha mi is a részesülhetnénk abból a tudásból, amivel Jézus gyógyított és tanítása nyomán tanítványai követték őt. Szeretnénk tanulni Jézustól, hogy jobban megérthessük mi történt Betániába. És  szeretnénk találkozni is Jézussal, hogy vele együtt
kimehessünk Bethániáig. Szeretnénk látni ahogy felemeli a kezét és részesülni az ő áldásában. Sokszor fáj az, hogy eltávozott tőlünk és nincs közöttünk. Fáj hogy nincs mellettünk amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.
Jó lenne leülni lábai elé és hallgatni tanítását, amikor életünk nagy kérdéseire nem találunk választ.  Mióta elment közülünk azóta keressük földi létének nyomat. Keressük a szavaiban amit elmondott,  keressük a cselekedeteiben. Keressük itt a földi élet porában és szennyében, a
nyomorúságban ahol a legnagyobb szükségünk lenen rá. És ő nincs itt, mert eltávozott. Elment. Felemelte a kezét áldását szórta ránk és elment.
Elvitetett. Elvitte őt az Atya. A mindent teremtő és szeretett fogadott fiára vigyázó gondviselő Isten. Elvitte őt Isten, elhívta magához. Elhívta magához az Ő országába. Elhívta magához,  mert egyszer földi halandót magához szólít az Úr. Jézus mielőtt elment volna megáldotta a tanítványait.
Majd eltávolodott tőlük. Felvitetett a menybe. Oda fel, ahol Isten a vizeket elválasztotta a vizektől már a teremtés hajnalán. Felvitte oda őt, Jézust a mi Atyánk aki van a mennyekben és ahova Káin bűne és minden ember bűne
feljut a Földről.  Oda vitte Jézust ahonnan minden áldás és tökéletes ajándék alá száll. Oda ahol az igazak fénylenek örökké. Oda ahol az Istenországa erő és ahol az igazságért háborúságot szenvedők  elnyerik végső és örök jutalmukat.  Jézus élete beteljesedése volt hogy őt Isten annyira szerette, hogy magához szólította hogy vigyázzon rá a bűnös és
méltatlan szenvedéstől megvédve őt. Jézus egész életben arról az országról tanított ami nem e világból való és ahol beteljesedik minden ígéret, ahol teljes lélekkel, elmével, erővel szeretik az Istent és ahol arról ismerik fel az emberek hogy az ő tanítványai ha egymást szeretik. A mennyország örök
és végső jutalom mindazok számára akik Istennek tetsző életet élnek. Elment közülünk Jézus... távol van tőlünk. De csak akkor van távol tőlünk ha mi nem követjük őt és engedjük hogy távol maradjon tanítása és életpéldája tőlünk.
Jézus mennyországról való tanításának egyik ismerve az hogy ez köztünk , bennünk van. Hol van hát a mennyország ? Hol van Jézus ? – áldozócsütörtöki kérdésekre  a válasz a mennyország Isten birodalma és az mindenütt van ahol Isten van. Jézus itt van a mennyországban, ha felismerjük őt akkor megtaláljuk. Talán érdemes meg egy pár áldozócsütörtöki kérdést feltennünk: milyen a mennyország ? milyen Jézus? Milyen a mi életterünk ahol élünk?
Milyenek vagyunk mi? Készek vagyunk-e a jézusi áldásokra ? Készek vagyunk-e a mennyország csodálatos titkaiba beletekintenünk, hogy általa megtartassunk és üdvösséget nyerjen a mi lelkünk ?

Áldozócsütörtök - pünkösd hajnala.

A tanítványok öntudatra ébredése.

Öntudat nélkül  nem ismerhetőek fel a bűnök amire bocsánatot nyerünk ha lélekkel megkereszteltetünk. A kettős tüzes nyelvek és harsonák a mennyei szózat amit az áldozócsütörtöki áldásban részesültek hallanak és látnak meg.

Ámen és ámen.

Sándor Szilárd

2005-05-05