Értelmetlen,
fájó dolog lehet behunyt szemmel élni a világosságban, mint ahogy
értelmetlen, kegyetlenül önsanyargató dolog lehet ital mellett
szomjúhozni, étel mellett éhezni, vagy süketté lenni az áldás
meghallására. Az értelem - „az életnek a kútfeje” (Péld. 16, 22).
Értelmünk fénye, világossága az egyik legdrágább Istentől kapott
lelki ajándékunk, hiszen “… ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy
megoktathatná Őt?” (1. Kor 2, 16). Az értelem a hit lámpása, amiből,
jaj ha kifogy az olaj! Az értelmes ember vigyáz az olajra, hogy
mindig legyen mivel újratöltenie lápmását (Mt. 25, 4). Az olajhozó
gyümölcsöket pedig gondozni, ápolni, szeretni kell, mert különben
begyepesedik a termést-hozó gyökér, így nem hoz érett gyümölcsöket.
Hasonlóképpen, ha nem „művelnénk” lelkünk, ha értelmünk
lámpatartójából hagynánk, hogy kifogyjon az olaj, tudatlanságunk
sötétségében elvesztődnénk. “Kelj föl tündökölve!” – bíztat a
próféta. Legyen olajunk és lámpásunk, legyünk a “világ világossága”!
(Mt. 5, 14). Tündököljünk! Akik az Istent szeretik “… tündököljenek,
mint a kelő nap az ő erejében! (Bír. 5, 31). Akik az Istent szeretik
teljes szívvel, elmével lélekkel és erővel (Mk. 12, 33) azok nem
lapulhatnak meg a fénypusztító véka alatt (Mt. 5, 15) Jézus bíztató
szavait halljuk meg: ”Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek
előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti
mennyei Atyátokat. (Mt 5, 16). Kelj fel tündökölve! – bíztat a
próféta - ” mert jön világosságod ”. Nem mi vagyunk a fényforrás,
mert a fényt úgy kapjuk az Örökkévalótól. „Mert az Úr ad
bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Péld. 2,
6). Ezt szem előtt tartva, igaz testvérem már könnyebb felkelni és
elindulni. Megmozdulni földhözragadtsá gunkból, kilépve
közömbösségünkből, letisztítva magunkról a sértődések lehúzó
iszapját, az állandó hajszában megállani egy és a fény felé
fordítani az arcunkat, hogy ne legyünk sötét ábrázatúak, megtisztult
látással, csillogó szemmel. „ A test lámpása a szem. Ha azért a te
szemed tiszta a te egész tested világos lesz. (Mt. 6, 22) Közös
imádságtól elzárkózó lelkünk hűvössé lesz. Szemünk fénye
meghomályosodik a magányban, beködösödik látásunk. Az Istentől
kapott értelem fényénél megtisztul lelkünk. Jó tudni, hogy „jön a
világosság”, pirkad a hajnal! Az értelem és szeretet fényénél
felismerjük egymásban a felebarátot, a testvért, az Isten gyermekét.
Ránk ragyog az Úr dicsősége. Ne járjunk hát sötétségben. Lámpánkban
legyen olaj, szoktassuk szemünket a fényhez, hogy a ránk ragyogó
mennyei dicsőség ne vakítson meg. Keljünk fel az értelem lámpásával,
isteni fényt befogadó készséggel. Dobbanjanak meg szívünk harangjai
és imádkozzunk egymásért és magunkért ebben a szétszaggató,
vihar-pusztított világban. Kérjünk, és adatik, keressünk, és
találunk, zörgessünk és megnyittatik (Mt 7, 7). Isten adjon a
Kőszikla minden szerzőjének és olvasójának áldást, békességet,
bizalmat és bátorságot a szolgálathoz! S. Sz.
forrás:
http://bekecsaljiko szikla.blogspot. com/