" Amikor eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely bétöltötte az egész házat, ahol ültek.Majd valami lángnyelvek jelentek meg  előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." Ap Csel 2,1-4

prédikációra készülve

Pünkösd - az öntudatra ébredt tanítványok cselekvésének az ünnepe. A Lélek diadalának az ünnepe. Az értelem és lelkiismeret ünnepe - a kitejesedés ünnepe, amikor megszületett az Istenben bízó közösség első gyülekezete.Pünkösd ünnepe éppen 50 napra van Húsvét után, és 10 napra áldozócsütörtök után. Az az ünnep, amikor  a tanítványok együtt voltak ugyanazon a helyen. A tanítványok már nem külön hírdették a jézusi evangéliumot, már nem "emberhalászokként" jártak keltek és nem kellett leporolniuk lábukról a port ott ahol nem fogadták be őket és már nem a galambok szelídségével és kígyók okosságával jártak-keltek, hanem találkoztak és ugyanazon a helyen beszélgettek. Talán épp élményeiket osztották meg egymással, az evangélium hírdetéséről, talán épp örömeiket és fájdalmaikat osztották meg egymással. A tanítványok szeretet-közösségében találkoztak és egymásra figyeltek. Pünkösd eképpen a taníłtványok egymásra-figyelésének az ünnepe is. A tanítványok már nem csak saját mondandóikat mondják, hanem egymásra figyelnek, egymást támogatják, meghallgatják egymást és talán tapasztalatból adódó jó tanácsokkal látják el egymást. Csodálatos lelki közösség ez, ahol minden részvevő érzi, hogy szeretik,  természetes szeretettel viszonyul mindenki egymáshoz! Arról ismeri meg a világ jézusi tanítványokat, hogy egymást szeretik! Csodálatos dolog ennek a tanítványi közösségnek tagjává lenni! Ennek  a csodálatos lelki közösségnek a bemutatásával induil pünkösdi történet : "..mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen..." Ez az együttlét nem egy közönséges együttlét. Ugyanzaon a helyen még sok ember lehet együtt, hasonló céllal, vagy okkal, anélkül, hogy lelki közösséget alkotnának. Például, a várótermekben is ugyanazon a helyen vannak együtt az emberek , akik lehet hogy nem is ismerik egymást.  Ugyanazon a helyen együtt vannak az emberek a tömegközelkedési  járatokon, vagy a munkahelyen, esetleg nagyvárosokban a templomban ahol nem valószínű hogy ismerik mind egymást. Eljött pünkösd ünnepe és mi is ugyanezen a helyen együtt vagyunk, akik ismerjük egymást. Nem vagyunk egymás számára sem idegenem sem közömbösek. Pünkösd igazán ünneppé pedig akkor lehet számunkra is ha igazán jézusi tanítványokként tudunk viszonyulni egymáshoz.  Ezt a szép együttlétet már az első pünkösd alkalmával megzavarta valami hirtelenség, valami váratlan esemény. A tanítványi közösség nem lehet öncélú. Ezt a Szentírás a vihar képéhez hasonlítja. Nagy szélzúgás kerekedett felül. Csak ennyit jegyez meg, zúgás volt. De aztán nem részletezi. Nem szól a leírás arról hogy ez a szélzúgás csapkodta-e az ablakokat, nem beszél arról, hogy kitörte-e az ablakszemeket, még cak azt sem szemlélteti,hogy a szobában a vihar valamit döntött-e fel, borított-e e fel... pedig etz hatalmas szélzúgáshoiz hasonló zúgás volt. Bizony lehetett részünk ilyen hatalmas szélzúgásban, amikor nagy viharok csapkodják a kaput, tépdesik a fák koronáját, cibálják a ház fedelét. Egy ilyen szél ha betörne a szobába is ahol védettséget remélünk, akkor bizony jaj nekünk. A leírás későbbeikben nemcsak erről a viharról, de még felhívja a figyelmünket a vihar mellett egy másik fontos jelenségre: a lángnyelvekre, lángnyelvek jelentek meg a viharban. Ezek pedig érdekes lángnyelvek lehettek, mert le is szállotak és széoszlottak mindenkire akik a házban voltak. Értetlenül olvassuk ezeke a sorokat mai szemmel több ok miat tis. Hiszen ha szószerint értlmeznénk a leírt sorokat alig tudnánk elképzeni ilyen lángnyelvek melyek megjelenjenek a viharban és amelyek anélkül hogy égetnének, felgyújtanák a helyek "letelepednek" az emberekre és szétoszlanak. Pillantanyi értetlenségünk további kíváncsiságra sarkall és tovább olvasva a történetet egyszerre minden érthetővé, világossá, élményszerűvé lesz. Megteltek a jelenlevők szentlélekkel. Itt már nem tudunk és nem is akarunk elkézelni semmi földi képszerűt. Már nem gondolkodunk azon hogy a vihar kitépte-e az ajtót a sarkából, vagy lecsavarta-e az ablakot, már nem gondolkodunk azon hogy a lángnyelveknek volt-e füstje és hogy felemésztette, elpuszította-e a helyet. Mert a vihar és a lángnyelvek is nem a hely színesebbé rajzolásáért kerülnek e leírásba, hanem az emberek, a jézusi tanítványok alkalmasságnak a hangsúlyozásához, a szentlélek befogadására. A házat betöltő vihar, a szélzúgás, a lángnyelvek képszerű megjelenítése  leírása mintegy előkészíti  emberi értelmünket, hangulatunkat, érzésvilágunkat arra hogy valamit megértsünk, megtapasztaljunk abból amit eztuén oilvasunk : a szentlélek szétoszlását mindenkire, akik a házban voltak. Vannak emberi érzések amikről nem tudunk szavakba, fogalmakban beszélni, csak ha képszerűen írjuk le. A közösségi érzés megfogalmázása a legnagyobb kihívás elé állít bennünket, ha el kellene beszélnünk úgy hogy azok számára is érthető legyen akik nem részese az élménynek. Igen az ÉLMÉNY, a pünkösdi élmény lejegyzésének gyönyörú evangéliumi szavai ezek: szélvihar, zúgás, lángnyelvek! Ha egy kis megérzése vagy megértésre való hajlam van a mai emebrben hogy mit jelent jézusi tanítványnak lenni, akkor beszédessé lesz az első pünkösdnek a leírása. Máskülönben nem lenne mit kezdenünk ezzel a képszerű , elképzelhetetlen , megfoghatatlan és  emberi logikánt szerint hiányos leírással.  Tehát  akkor válik érthetővé a leírás, akkor jelent valamit a leírás számunkra ha az ember-, és Istenszeretet lelkületével olvassuk a történetet. A szeretet leírásához pedig hozzá tartoik a szenvedélyes szélvihar képe, hozzá tartozik a hangos zúgás, ami minden emberi gondolaton, beszéden áthatol, átformál, átalakít, meghatároz. Igaz testvérem, így már értehtőbb számodra is a lánygnyelv, a szeretet égető tüze, világossága ? Igaz volt hasonló élményben részed, amikor szeretteiddel közösségben voltál életed során ugyanazon a helyen valami nagyszerű ünnepen és szavak nélkül is megértették egymást, egymás tekintetéből már értettek a kölcsönös szeretetet, a közös éneklés, zsoltáros hangulatának az élménye ez. Pünkösd - így válik a gyülekezet születésnapjának , a lelki közösségnek a születésnapjának az ünnepévé. Születésnapot ülünk tehát! A közösség születésnapjának az ünnepe, amikor a szentlélek, Istennek ereje, mint az Ő országának a teremtő akarata kiárad. A közösségnek ez a születésnapja a jézusi tanítványok között ünnepelhető csupán. A lánygnyelvek ajándékának csak az lehet részese aki maga is jézusi tanítvány. Minél igazabb tanítványok tudunk lenni annál gazdagabb a mi ajándékunk, a szentlélkek ajándéka. Mint minden születésnap alkalmával lám itt is van ajándék: a szentlélek ajándéka! Ez az ajándék pedig már cselekvésre ösztönöz- ez az ajkándék felsimerhető a cselekedeteken. Ennek az első jele, ami felismerhető volt a tanítványok esetében az hogy különböző nyelveken kezdek beszélni. Ennek a közérhető nyelvnek pedig a megértése során lettek követőkké az első pünkösd alkalmával  azok akik bűnök bocsánatára megkeresztelkedtek és beállottak a jézusi tanítványok közösségébe.

Tehát, az első pünkösd alkalmával a  lelki közösségnek a csodálatos  élménye ragadta magával a jézusi tanítványokat. Igy a szenltélek ajándának köszönhetően olyan nyelven közérthető  beszélhettek ami növelte ezt a közösséget és így megalakult az első gyülekezet. Ennek a születésnapját ünnepeljük pünkösdkor. Ünneplésünk akkor lesz teljes ha megerösödünk a jézusi tanítványságban és így a lángnyelvek bennünk is megsokasítják az erőt, amivel békében és tiszta szívvel Isten országának kincseivel gazdagíthatjuk  mi is életünket .

Ámen