Szárazföldre kivetett ember

" Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és kiköpte Jónást a szárazföldre." Jón.2,11

Szeretett testvéreim ! A mai prédikáció címe: " A szárazföldre kivetett ember ". A szentírás-olvasó ember számára, mind a Jónás könyvéből megjelölt alapgondolat, mind pedig a cím ismerős történetet idéz fel. Jónásnak, a prófétának a tanulságos története áll előttünk. Jónás: próféta - vagyis az Isten megbízottja. Isten megbízottjának pedig minden mozdulatáról, szaváról, gondolkodásáról , cselekedetéről valósággal lerí, hogy Istenhez tartozik. Mint ahogy az ember, nem tudja letagadni gondolkodásában, beszédében - bármennyire is megtanuljon idegen nyelven beszélni - hogy milyen nemzethez tartozik úgy a prófétát is felismerhető. Mint ahogy Mikes Kelemen a törökországi száműzetésében is letagadhatatlanul megőrizte az itthonról hozott érzéseket és nyelvet - úgy a próféta is megőrzi az isteni megbízatást, még ha időnként eltéved is, vagy eltántorodik is a megbízatásától. Mint ahogy a virágot a színéről és az illatjáról, ahogy a forrást a tiszta szomjat oltó vízéről lehet felismerni, a galambot a turbékolásáról az embernek hitét pedig cselekedeteiről lehet felismerni, úgy a prófétát arról, hogy Istentől megbízatást kapott.

Jónás tehát próféta volt. Istentől azt a megbízatást kapta, hogy menjen Ninive nevű városba és ott prédikáljon arról, hogy az emberek gonoszak. Jónás próféta nevével még találkozunk a 2 Kir 14,25 versében is, Jeroboám király idejében. A történeszek, ebből arra következtetnek, hogy erre az isteni megbízatásra J.e. a VIII. század közepe táján kerülhetett sor, érdekes módón azután, hogy már Ninivét elpusztították a Babilóniaiak. Ninivét - a történészek szerint -  a babilóniak 612-ben lerombolják Igy tehát az egész történet egy tanító törétnetként is olvasható, ahol nem a történeti tények, hanem az egész történetnek a jelképes üzenete a lényeg.  Ninive, az Izraellel ellenséges Assziria fővárosa volt -  Jónást tehát az Isten a népe ellenségéhez küldte, hogy hírdesse számukra az isteni ítéletet és a megtérés szükségességét. A történet hátterének az ismerete alapján , tehát érthető, hogy Jónás miért nem akart Ninivébe menni. Az ellenséges birodalmom fővárosába küldte Isten, hogy ott az ellenségnek a szemére olvassa az isteni megbízatást, hogy szemükbe mondja a gonosszságukat. Ki az az ember aki nem húzakodott volna ekkora nagy  és számára veszélyes feladattól ? Igy Jónás is. Nem szívesen vállalkozott e feladatra, ezért inkább kiválasztott egy másik várost, a görögök nagy kereskedésről híres városát, Tarsziszt. Kifizette az útiköltséget és hajóra szállt.

Útközben nagy vihar támadt és a hajót is már-már életveszélybe sodorta. A hajósok úgy vélik,hogy a hajón lennie kell valakinek aki miatt az Isten haragra gerjedt. Sorsot vetnek és a sorsvetés Jónást jelöli meg, mint az az bűnöst aki miatt az Isten az egész hajóra vihart zúdított. Jónást saját kérésére a hajóra dobják , ami után a vihar lecsendesül. A történet folytatásában Jónást egy nagy hal bekapja  és három nap után kiveti a szárazföldre, miután Jónás elindul Ninivébe, ahol hírdeti a megtérés szükségességét. A történet folytatásában Ninive bűnbánatot tart, Isten megbocsát és Ninive megszabadul. Érdekes a történet befejező része, amint Jónás bosszankodik és elkeseredésében saját életének végét kéri az Istentől. Bosszankodik azért,hogy nem lett a próféciájának igaza és azért mert nem pusztul el a város, ahogy ő hírdetette az ellenségnek. A város szélére megy ahol várja, hogy a nagy hőségben meghaljon.Isten itt sem hagyja magára  - egy bokor nő feje fölé, ami a nagy hőségtől árnyékot tart a feje fölé. Azonban nem sokáig - mert egy féreh miatt hamar elpusztul. Jónás most már a bokrot sajnálja - amikor Isten tudtára adja irgalmasságának az okát, a szeretetet ami jó ok volt arra, hogy  megszánja a megtért város lakóit. Jónás prófátával kapcsolatosan talán érdekes megjegyezni, hogy állítólagos sírját a mohamedánok Nebi junusban tisztelik.

Ime a történet, rövid történeti háttérrel. Ennek a történetnek pedig egy mozzanata a mai evangéliumi vers alapgondolata : amikor a hal kiveti, egyes fordítások szerint kiköpi a szárazföldre. Ezt a szentírási képet Babits Mihály költő személetes sorokban így verseli meg a Jónás könyve költeményében:
" és akkor az Úr parancsolt a halnak
ki Jónást a szárazra kivetette,
vért, zsirt, epét okádva körülütte."
Szinte magunk előtt látjuk a hal gyomárból kiöklendezett embert. Még akkor is, ha értelmünk tiltakozik az életszerűsége ellen. Számunkra nem az a lényeg,hogy mekkora nagy hal lehetett ahol Jónásnak három napig levegője és élettere volt. Számunkra, e képből nem a hogyan-történehetett- mindez a lényeges, nem ez a fontos. A vízi állatból kiköpött ember elképzelt látványa fog meg inkább. Eljátszunk gondolatainkkal e képpel. Szintje látjuk magunk előtt ahogy felsóhajt a szárazföldön és ahogy mély lélegztetet vesz. Már-már halljuk is képzeletünkben a hangot ahogy sóhajt . Az állat mélységéből megszabaduló ember sóhaja - aki már maga sem tudja hogy a hal számára menedekéet, vagy börtönt jelentett.  Talán érezhette, hogy a hal számára maga is kellemetlen volt - s még humoros mosolyra is fakadunk: Jónás nem volt jó falat a halnak, nem tudta megemészteni, ki kellett köpje. Nem a hal gyomrában volt a vég - nem tudott megszabadulni attól, hogy küldetését teljesítse, lám a megbízatásnak eleget kell tegyen: kell menjen Ninivébe. Mint ahogy a hegyen épült várost sem lehet letagandi, mert messziről látszik, mint ahogy a fákat is gyümölcseiről , az embereket a beszédeikről ismerik meg, úgy a prófátát is arról lehet megismenri, hogy az isteni megbízatásnak eleget kell tegyen.

Tesvérem mit mond számunkra ez a történet? Ráismerünk-e életünkben olyan jelekre, amikor mi sem akarjuk vállalni a ránk bízott feladatokat és inkább más irányba indulunk, mint ahova megbízatásunk lenne ? Ráismerünk-e arra,hogy időnként mi is , a közösségünk, mintha egy nagy hal gyomrában lenne, amit kiköp a nagy hal és szárazföldre kerülve visszatérünk abba az irányban ahonnan eltévedtünk anank elötte ? Vagy ne csupán a közösségünkre gondoljunk - gondolj saját életedre kedves tesvérem - volt-e életedben olyan időszak amikor a rád bízott munkát, feladatot elől el akartál menkülni és mintha egy nagy hal gyomrában érezted volna te is magad ami egy idő után szárazföldre vetett. Valószínű az élettapasztalat ad hasonló életérzéseket - mégha nem is vagyunk próféták, mint Jónás, mégha nem is kell az ellenség fővárosában megtérsét hírdetnünk és mégha nem is bosszankodnánk az ellenség megtérése miatt. Milyen sokszor felismerhető a saját életünkben ez a jónási rettegés, vagy a jónási gyötrelmes kijózanodás! Sokszor a hal gyomrába kell jelképesen mi is kerüljünk ahhoz, hogy értékelni tudjuk a szárazföldet ! Meg kell éreznünk azt hogy minket is kivet a nagy hal, minket is kiköp a nagy sötétségből, mert a fénynek, a világosságnak, a szárazföldnek vagyunk a gyermekei . Még ha sérti is a talpunkat a szárazföld, mégha fáj is, ha megalázó is a feladat amit e földön sokszor elvárnak tőlünk - még ha értelmetlennek tűnik is oly sokszor is a megbízatás, a munka - akkor is a sötétségből kikerülve életre vagyunk ítélve. Isten parancsot adott a minket körülvevő , minket börtönbe vagy menedékbe záró halnak , sötétségnek, hogy köpjön ki a szárazra, mint annak idején Jónást!

Szeretett testvéreim magunk is szárazföldre kivetett emberek vagyunk - e bibliai történet több féle képpen lehet olvasni és számunkra tanulságot levonni, üzenetére rátalálni. Ma ez az evangéliumi történet, e megközelítésben így áll elöttetek. Adja Isten hogy lelkünk épülését elősegítse és ne sajnáljuk e nagyszerú életet itt e szárazföldön, de tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy megérdemeljük a hőségben az árnyékot és legyen erőnk újabb magot vetni ha a férgek elpusztítanák az árnyékot adó bokrot, ahol meghúzódunk. Ámen

Sándor Szilárd

2009. február 1.