Menny és föld


Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. ” 1.Móz 1,1
“… akkor ezt mondta Isten…” 1 Móz 1,3
” Válaszd hát az életet…” 5.Móz 3o,19
” …végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss..” Jel 3,18


Vannak élethelyzetek , amikor feleslegessé válnak a szavak , mert nincs mit mondanunk. Vannak élethelyzetek amikor szavak nélkül , vagy félszavas dadogásból is értjük egymást. Van úgy is, hogy dolgainkat sokáig magyarázzuk - legtöbbször feleslegesen. Be kell vallanom drága testvéreim hogy számomra vannak vasárnapok, amikor túlcsorduló mondanivalóm van és alig várom, hogy találkozzunk és elmondjam, elprédikáljam az evangéliumi üzenetet. Ekkor az a nehéz, hogy a sok mondanivaló között tudjak eligazodni s kiválasszam pontosan mi is amiről beszélni fogok és miért. Hogy ne legyek túl hosszú, de ha röviden sikerül is összefoglalnom mondanivalóm érthető és követhető legyek. Máskor beszélnem kell és nehéz rátalálnom a mondanivalóra, vagyis arra a “miértre” amiért szólásra nyitom a szám. És ekkor is kell beszélnem nekem. Ekkor igyekszem előző elmaradt mondanivalóimhoz visszatalálni és folytatni ott ahol abbahagytam azt amit nem sikerült befejeznem. Vannak olyan evangéliumi üzenetek amit soha nem lehet befejezni, mert újabb és újabb üzenet fogalmazódik meg egy mondanivaló kifejtésénél és újabb és újabb oldalról kell megvilágítani, érthetőbbé tenni, legalábbis igyekszem leprédikálni a szószékról az üzenet az úrasztalához, onnan a templompadokig, amit aztán a templomot elhagyva magunkkal tudunk vinni az utcára, otthonainkba, munkahelyünkre, vagy bárhova, ahol eszünkbe jut egy-egy mondat, szó, hangsúly abból az evangéliumi magból amit annak a vasárnapnak a szentírásos mondanivalója, üzenete.. végül ez adhat valamelyes értelmet a beszédemnek. Nagyon szeretek beszélni konfirmáció, esküvő, keresztelés alkalmából. Bár mindig megpróbáló , de mégis gyönyörű teher amikor az úrasztala elől beszélek az úrvacsorára előkészítő ágendázásban. Az ünnepel alkalmával is szívesen prédikálok, s minden ünnepnek alkalomról alkalomra újabb és újabb mondanivaló tárul fel előttem, amit szívesen osztok meg. Ugyanakkor öröm számomra az is amikor az ünnepek alkalmával ha az egyházközségünkbe látogató legátusok szépen fejtik ki ünnepi beszédjüket. Az értelmes beszédet mondani és hallgatni is egyaránt öröm ! Az értelmes beszédet viszont sok l áthatatlan szellemi munka előzi meg: olvasás, imádkozás, a gondolatok lejegyzése és még sok minden. A prédikációra való készülés a lelkészi munkának csupán az egyik része - amire sokszor viccesen, vagy félig komolyan hallani a megjegyzéseket, hogy semmit sem “csinál” a pap csak beszél, beszélni , pedig mindenki tud gyerekkora óta. Megpróbáló lelki és szellemi munkával jár a temetési beszédekre való felkészülés és a felkészülés után ennek az elmondása is. Nem célom most ezt a témát kifejteni bővebben, csupán megjegyzem , hogy ez nem éppen ilyen egyszerű, ahogy látszik . Sok mindenről elmondható, hogy milyen könnyű és milyen egyszerű amit csak úgy hallgatunk vagy szemlélünk. A tanár sem tesz egyebet látszólag csak beszél. Az orvos sem tesz látszólag egyebet csak beszél is reptet ír. A gyógyszerész leveszi a recept alapján a polcról a gyógyszert … és folytathatnánk a sort tovább. Szóval ezek a “szakmák” olyan munkák amelyek feltételezik az előzetes ismereteket. Az ismeretek mellett pedig a lelki és szellemi készülést és munkát is.
Távol álljon tőlem, hogy a prédikálást, mint a lelkészi munka egyik teendőjét túlhangsúlyozzam - csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez összetett munka, lelki-szellemi tevékenység. Természetesen ennek a munkának akkor van értelme, ha eljut az üzenet a gyülekezethez és a gyülekezet tagjai magukkal viszik az evangéliumot , nem marad a szószékben, vagy legjobb esetben nem marad a templompadokban , vagy legjobb esetben a templom küszöbén, vagy a templom udvarán és így tovább.
Vannak élethelyzetek amikor feleslegessé válnak a szavak, mert félszavakból, vagy a nagy csendből is érezzük-értjük az üzenetet, a mondanivalót. A templomban pedig a prédikáció nem lehet néma csend csupán . Megvallom szeretett testvéreim , hogy a július 3.i vasárnapi prédikációra igen nehezen készültem.( készülök ) Nehéz írni, nehéz megszólalni, nehéz az evangéliumi üzenetet kiválasztani és erről hitelesen beszélni , úgy hogy a szószékről legalább a templom padokig eljusson az üzenet s ebből valamit ki is lehessen vinni a templomból távozáskor.
A mai vasárnap több szentírási vers üzenete szólít meg. Olyan fogalmakat szeretnék közel vinni drága testvéreim, hozzátok mint a “menny” , a “föld” , az “élet választása”, “gyógyító ír” és “látó szem”. Ha sikerült ezen fogalmakat valamelyes közel vinni hozzátok, szeretném ha egy rövid világos üzenetet vinnétek magatokkal :” válaszd az életet!” Engedjétek meg, hogy a fogalmakat úgy “nyújtsam” felétek, ahogy én értem, érzem, tapasztalom . Ha nem értenétek egyet velem, szívesen beszélek majd veletek később mindennapjaink során , hogy ez által is közelebb jussunk egymás megértéséhez és tisztább legyen egyes fogalmainkról alkotott képünk
A Szentírás a mindenség teremtésének a történetével kezdődik. Érdekes magyarázat arra a kérdésre, hogy hogyan keletkezett a mindenség, a “Föld”, az “élet” , és hogy miért van ember a Földön. A mindenkori embert mindig is érdekelte a világ keletkezésének a kérdése. Több “eredet-magyarázatot” olvashatunk a világ keletkezéséről. Most anélkül, hogy erre kitérnénk figyeljünk erre a magyarázatra , ami a kezdetekre utal. Volt tehát egy teremtő Erő, aki teremteni tud. A világ véletlenül , a semmiből nem jöhet létre, csak egy teremtő Erő által. Vagyis volt a Teremtő, akit a Szentírás Istennek nevez.
A teremtő Isten pedig kezdetben munkája elején teremtette a “mennyet”. Mindenek előtt, kezdetben tehát, Isten teremtette a “mennyet”. A mennyet, ami valahol képzetünk szerint fent van, a mennyet ami képzetünk szerint mindent megelőz, hisz elsőnek ezt teremtette az Isten. A teremtés során valamiféle sorrendet csak be kell tartani, de talán nem véletlen , hogy Isten a kezdet kezdetén a mennyet teremti meg. Azt a mennyet amiről később oly sokat olvasunk a Szentírásban, s amelyet egy prédikációban csak megérinthetünk, de magyarázatra nagyon kevés idő jut. A menny, az Isten teremtményének az első titkos valósága. A teremtő erőnek , a léleknek, a szellemnek, ami létrehozta a világmindenséget, az életet, elsőnek mennyre volt szüksége,hogy aztán következzen a sok más fontos dolog a teremtés rendjén. A teremtő Erő, a Szellem, a Lélek - természeténél fogva - elsőnek a mennyet teremti meg, hisz ez volt a legelérhetőbb ami teremtésre várt, ez volt a legfontosabb, a sorrendben ez lett az első. De mi csak okoskodunk - nem tudjuk miért - csupán látjuk , olvassuk , hogy a világmindenség teremtése a mennyel kezdőik, s talán nem hiába.Azt a mennyet amiről olyan különbözőképpen beszélünk, vagy írunk.A menny , olyan mint a gondolat, mint az eszme, mint a tanítás vagy megszerezhető tudás és oly sok szellemi lelki dolog. Azt a mennyet amit - aztán mi a teremtés koronájaként életre hívott emberek - csak igen nehezen és sokszor igen eltérően “érezhetünk” meg, de nem tudunk megérinteni ,csak részlegesen valami keveset, ennek töredékéből “felfogni”, vagy időnként számunkra semmit sem jelent , máskor pedig kitölti az életünket, és meghatározza egész szemléletünket, elfordítja látásunkat, más fontos dolgokról, mint például a földről amit Isten másodszorra megteremtett.
Majd Isten - tehát - megteremtette a “Földet”. A Föld a látható valóság, a völgyek és a dombok, a termő vagy terméketlen talaj. A teremtés hajnalán ez a “Föld” - mint olvassuk tovább - kietlen és puszta , ami aztán betelik élettel. A “Föld” tehát egy áldott lehetőség az életre. Olyan dolog amit látunk, amit érzékelhetünk, ami életünknek a megérinthető része. A valóság, a látható világ, a tények, mindaz ami kéznyújtásnyira körül vesz - ami alkotja életterünket, a víz , a levegő, s mindaz amikkel és akikkel közösen osztozkodunk a lélegzetvételnyi létünkben. Amennyiben a menny a gondolat, akkor a föld a kimondott szó, ha a menny az eszme, akkor a föld ezen eszme utáni igazodás, ha az menny a tanítás, akkor a föld maga a megszerzett tudás. A föld a menny árnyéka, de olyan árnyék ami megfogható, ami csak akkor látszik ha fény terül rá.Ez a fény pedig maga a teremtő Erő. Bár a föld menny nélkül is látható és megtapasztalható mégis teljességében csak e kettő együtt közelíthető meg igazán. Hiába a gondolat, ha nem szóljuk ki, hiába a tudás ha nem alkalmazzuk és így tovább.A föld bár elérhető közelségben van, mégis sok titkot rejt még magában , amit talán csak akkor értünk meg jobban és jobban ha a menny titkaiból is mind többet és többet sikerül élet-közelbe hoznunk. Ha elszakadnánk a mennytől, akkor földhöz ragadtak lennénk - ha meg nem vennénk figyelembe a földi dolgainkat, akkor a menny önmagában életidegen lenne. Vagyis - hitem szerint - az élet a földnek és a mennynek a kettősségében érthető meg csupán.
A nagy kérdéseink özönében, az egyik talán, ami a legtöbbször tér vissza, az arra vonatkozik, hogy e föld és menny üzenetét miként lehet megérteni. Vagyis, miként lehet összességében látni és átfogni - a tulajdonképpeni megfoghatatlant - a Mennyet és a Földet, hiszen a kettő elválaszthatatlan.
A Menny és a Föld találkozásának a megtapasztalása az maga az “élet”! Ennek az “életnek” a titkait pedig hitem szerint éppen a teremtő Erő nyilatkozza ki, aki a mennyet és a földet alkotta meg. Ezen titkok ott tárulnak fel , “amikor ezt mondta Isten” , tapasztalatokat szerzünk, vagyis megfejtünk valamit abból a “kijelentésből” ami teremtő erejével a menny és a föld létrehozója lehetett. Isten szavára való hivatkozás ugyanakkor veszélyes is lehet - mert mi a biztosíték arra, hogy a teremtett megérti a Teremtőjének egy parányi titkát is, amit nem tár fel neki ? A dolgokat pedig összefüggésben érthetjük meg csupán - nem lehet csak rész-igazságokra hivatkozni! Annak felismerése tehát, hogy rész szerint van bennünk az ismeret - közelebb visz talán - ha az ismeret megismeréséhez nem is , de embert az emberez annál inkább. Isten kijelentésére hivatkozni - előzetes menny és föld ismeretei, valamint a rész-igazságok egymás mellé tevése nélkül tehát értelmetlen és ugyanakkor veszélyes is lehet. Isten kijelentését a menny és a föld titkainak az életszerű feltárásából, megfejtéséből lehet talán a legmegfelelőbben megérinteni, ha egyáltalán megérinthető lehet a menny és a föld maga is.

A ” válaszd az életet” üzenet, tehát az Isteni kijelentések vizsgálatának az egyik felismerhető jele. A teremtő Istennek amennyiben felismerhető “szava” , “mondása” lehet az emberhez, amennyiben kijelentését érthetővé teheti a halandó ember számára , akkor ez csakis az élet választása lehet: válaszd az életet! Amennyiben a teremtő Erő a menny és a föld teremtésének az értelmét és e kettőnek a”felfoghatóságát” ha tudtára akarná adni halandó teremtményei számára akkor ez csakis az élet választása lehet csupán. Ha van menny és föld, akkor van élet is ! Nem lehet csak a földet, vagy csak a mennyet választani, mert akkor elszakadunk az élettől, elszakadunk az teremtő erő “beszédétől” . Nem láthatjuk meg külön a mennyet és külön a földet - a kettőt csak együtt láthatjuk! A menny és a föld találkozásában lehet “hallhatóvá”, amennyiben felfogható egyáltalán az isteni “mondás” , vagy a teremtő Erő kijelentése. Ha nem látjuk meg csak a földet, vagy csak a mennyet, akkor elszakadunk a valóságtól és szemünk megbetegedik.
” … végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss…” olvassuk a Jel 3,18 szentírási részben. Július 4.i vasárnap a mi szemünknek gyógyírra van szüksége, hogy lássuk a mennyet és a földet is egyaránt s valamit felfogjunk az “isteni mondásból”. Ezen a vasárnapon különösen nem kell sokat beszélnünk egymásnak arról , hogy miért fontos a föld és a menny számunkra. Nem kell különösen magyarázkodnunk arról ,hogy a menny és a föld ha nem is távolodott el egymástól , de mégis mintha az elmúlt héten külön vált volna , s szemünk fáj, keresi a gyógyírt. Nem tudom ha valaha is megtaláljuk-e azt a gyógyírt ami szemünk látását végleg visszaadja - de meggyőződésem, hogy mindannyiunkat életre, látásra teremtett az Isten! Talán ez a felismerés maga a gyógyír amire szükségünk van, talán ez a felismerés maga a látás amivel a mennyet és a földet szemlélhetjük. Drága szeretett testvéreim, e menny és föld látásában hitet ajándékozott nekünk az Isten amit több közel ötszáz éve őrzünk ,ami nem azért értékes csupán mert régi , hanem azért mert a jó alapra épült , azért mert erős gyökerekkel kapaszkodik a földbe és gyümölcshozó koronája a mennyig ér. Ez a hit pedig mai tudásunk alapján így foglalható össze:
” Hiszek egy Istenben, az élet teremtőjében, gondviselő Atyánkban.
(az élet teremtése pedig a mennynek és földre vonatkozik , mint jegyezték meg régebbi szövegek )
Hiszek Jézusban, Isten legjobb fiában , a mi igaz tanítómesterünkben .
( Aki a szeretet kettős parancsolatát hagyta ránk tanítása összefoglalásaként: szeresd az Istent és szeresd az embert )
Hiszem a szentlelket .
( Ezt pedig, akár Isten, erejének, akár Isten lélegzetének, vagy kinyilatkoztatásnak, vagy szent titkának, bárhogy vagy bárkinek nevezzük is , mindenképpen az élet Teremtőjének a megtapasztalható valósága .)
Hiszek a Keresztény Unitárius Egyház hivatásában.
( Hivatása gyakorlása nélkül ez az egyház felesleges intézmény lenne csupán. A jézusi szeretet kettős-parancsolat nehéz és gyönyörűséges hivatásának hite erősít meg az élet szolgálatában. Ez a hivatás sokszor nehéz feladatok elé állít, de minden körülmények között e hivatást gyakorlása hitvallásom tárgya - amit a nagyvilágban hittestvéreim így fogalmaznak meg: az imádság maga a szolgálat. )
Hiszem a bűnbocsánatot és az örökéletet.
( E hittétel fontos számomra, teológiai vizsgadolgozatom az örök-élet unitárius hite volt.)
Az egész hitvallás számunkra, egy keret, egy forma , hogy Istenről , Jézusról , szentlélekről a hivatásról, bűnbocsánatról és örökéletről valljunk. Minden alkalommal más és mást jelent amikor elmondom e hitvallást és soha nem érzem hogy ez egy lezárt kötelező érvényű hitvallás lenne, amelyen változtatni ne lehetne akkor ha a menny és föld élet-erejének a forrásánál nem születik újabb kijelentés. Meggyőződésem e kijelentés , ha újabb hitvallásokat fogalmazna is meg rövid üzenete ez lenne: ” Válaszd az életet!”
Ámen


Forrás itt.

Sándor Szilárd

2010. július 3.