Szeretett testvéreim! A Lukács evangéliumából felolvasott bibliai versből Jézus szavait olvastam fel. Jézusnak azon szavait amelyek – meg kell említenem - számomra meglepetéseket okoztak. Igen, meglepődtem. Meglepődtem azon, hogy Jézus szorong. Ez így első hallásra nem tűnhet szokatlannak, az hogy Jézus szorong, hiszen az emberi élethez hozzatartozik a szorongás. A meglepetésem okát abban a helyzetben találtam meg, ahol Jézus e szavakat hallatta. Igencsak elgondolkoztató számomra.Hadd tegyem rögtön hozzá, hogy ez elgondolkoztató jézusi önvallomás nem okozott számomra csalódást és nem maradtak kételyeim Jézus tanítói tekintélye felől – de időre volt szükségem, ahhoz amíg megértettem mi is volt Jézus őszinte kitárulkozásának a célja . Mit is mond Jézus ? Azt mondja,hogy szorong, majd hozzáteszi, hogy szorongása addig tart amíg valami végbe nem megy. Az is természetes számomra, hogy Jézusnak a szorongása addig tart csupán amíg valami nem következik be, ami után aztán megszűnik a szorongató érzése. Hiszen Jézus életében tösször volt olyan helyzetben, hogy szorongott, vagyis félelmet érzett, aggódás lett úrrá rajta. Ha már Jézus életéhez is hozzatartozott ez emberi érzés, akkor mégis mi az ami meglepetést okozott számomra? Meglepetésem az okozta, hogy saját belső feszültségéről, lelki remegéséről, vagyis szorongásáról vallott, mert abban az élethelyzetben ahogy én láttam Jézust – az evangélium elbeszélésében - amikor valami egésszen mást vártam volna, valami egészen más szavakat, bíztatást, jó tanácsot, útbaigazítást, imádságos vallomást szerettem volna hallani tőle. Abban az élethelyzetben ugyanis, amikor e szavakat kiejti valami mást szerettem volna tőle hallani, illetve olvasni Lukács evangélistától. Aztán amikor méllyebben gondolkozni kezdtem a jézusi önvallomáson akkor közelebb kerültem ahhoz az üzenethez, amit Jézus számunkra üzent ebben az önvallomásában. Ezt a felismerést szeretném megosztani veletek szeretett testvéreim. Mielőtt azonban rátérnék a jézusi üzenetre előbb hadd vázoljam fel röviden azt az élethelyzetet amikoris kiejtette a felolvasott evangéliumi szavakat.
Jézus tanítványai körében van, amikor nagy sokaság veszi körül hogy őt hallgassák. Megható szavakkal bátorítja tanítványait vallástételre. Már bibliai szállóigévé vált szavit mondja az őket hallgatóknak: „ Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.” (Lk.12,9). Bátorítja az őt követőket arra hogy ne féljenek megvallani azt az evangéliumot amire ő tanította, majd rátér az ember lelki kincseinek a hangsúlyozására. A bolond gazdag példázatával szemlélteti, hogy milyen fontos az hogy az ember az anyagi javak megszerzése mellett törődjön a saját lelkével, a saját életével, elsősorban arról beszél, hogy az ember az anyagi javainak a megszerzésekor se szakadjon el az Istentől. Majd megható szavakkal beszél Isten gondviseléséről. Arra bátorítja az embereket, hogy ne aggódjanak, mert Istennek gondja van mindenre ami az ember számára fontos lehet. És az az emebr aki nem szakad el az Istentől nincs miért aggódjon, nincs miért féljen. Ezek után beszél az igazi kincsekről amellyek a mennyben vannak és amelyeket nem emészt meg sem a rozsda sem pedig a moly. Az Istenszerető ember lelki világosságról beszél, aki mindig kész számot adni a rá bízottakról. Hogy nagyobb súlyt adjon üzenetének elmondja az okos és gonosz szolga példázatát. Példázatában kifejti, hogy „ Akinek sokat adtak , attól sokat kívánnak, és akire többet bíztak, attól többet kérnek számon.” Egyszóval megszívlelendő tanácsokat osztogat, példázatokat mond, bátorít, istenti gondviselésről szól és az ember igaz értékének az emberi léleknek a vigyázására szólít mindenkit. Olyan nagyszerű hangulatot teremt maga körül, hogy mindenkit eltölt az élet szépségeinek, Istennek a csodálatának az érzésével. Ez a hangtulat a jézusi hangulat, ami bevezeti a szeretetről szóló tanításait. A szeretetől beszélve ugyanis csak békés lélekkel lehet és csak békés lelkű emberek érzik és értik meg a szavak igazi lényegét. Azok akik nem aggódnak, akik nem félnek, akiknek a lelkét nem veszi birtokba sötét indulat, ádáz szenvedély. Jézus nagyszerű tanító, mielőtt tanításainak a lényegét elmondta volna előtte mindig felkészítette a hallgatóságát az üzenetének a befogadására. Olyan tanító volt aki a lelki, szellemi magvetés előtt, mint a szántó-vető ember megműveli a talajt, előkészítve a vetésre, ő is előkészítette hallgatósága lelkét, teljesen lekötötte figyelmüket a tanítás, az evangélium magvainak a befogadására. Ezért jegyezték meg róla, hogy úgy tanít mint akinek hatalma van, mert aki tőle tanult azt elöszőr bevezette a tanításainak a megértésébe , beavatta őket a szeretet tudásának és gyakorlásának a titkaiba. Aki őt hallgatta az megérezte, megtapasztalják a szavainak a mélységét, így nem csak értelemmel de lélekkel is hallgatta őt. Egyszóval egy meghitt hangulatot teremt Jézus, tanulásra, tudásra szomjas emberek között. Ezzel a hangulattal Jézus csak azokat az embereket tudta megajándékozni, akik őszinte lélekkel és tisztelettel hallgatták őt. A farizeusok és az írástudók, a képmutatók ezért nem értették meg őt és ezért is beszélt feléjük kemény szavakkal. Egyszóval Jézus a lelki otthonba vezeti be tanítványait, mielőtt tanításának a lényegére rátérne, ráirányítva a figyelmet arra, hogy Istenországa közöttük, őbennük van.
Egy ilyen Isten-közeli élethelyzetben találjuk tehát Jézust Lukács evangéliumának az elbeszélésében, amikor váratlanul hangot vált. Arról beszél, hogy azért jött , hogy „ tüzet” bocsásson a földre, ami lángolna. Itt még nem meglepő az amit mond, hiszen a szeretet tüzéről beszél, ami világosságot és meleget ad. A tűzről Jézus többször is beszél , mint amimel megsózatik majd mindenki. Mert a tűzre szükség van azért hogy meleg és világosság legyen. Tűz nélkül hideg, közömbösség és sötétség borulna az életre. A tűznem arról a lángjáról beszél ami nemcsak melegít nemcsak világosság, nemcsak meleget ad, de ami éget is a, ami fájdalmat okoz. Arról a tűzről beszél amit ha nem vigyáznak fel pusztítani is tud, elégetni mindent, ami útjába kerül. A tüzet hasonlítja a keresztséghez, ami beleégeti az ember lelkébe kitörölhetetlenül a jelt, hogy az ember Istenhez tartozó. A tűzről mint forró pecsét, amivel megjelöli az Isten a bűnös, gyarló embert , hogy ne vesztődjön el soha gondviselő szeretete elől. Amikor pedig erről a világító, melegítő, fájdalmat okozó, féltőn szerető pecsétről beszél már nem akar tanítni , hanem egy őszintén megnyilatkozik önmagáról: „ .. és mennyire szorongok.. „
„..mennyire szorongok…” – mondja Jézus , amikor én azt vártam volna tőle, hogy valami egésszen mást mondjon, például azt, hogy „ Isten szeretet” , ahogy később szeretett tanítványa János ezt megfogalmazta. Jézus szorong, aki azelőtt az isteni gondvislés prófétájaként gyöngyörűen beszélt. Jézus szorong, aki azelőtt betegeket gyógyított aki hallgatóságát előkészítette egy tanítás befogadására. Szorongásának az oka pedig az hogy hiányzik valami az ő életéből és ez a keresztség. Mindaddig amíg ez a keresztség nem teljesedik be rajta , addig tart az ő szorongása - mondja. Jézus szorongása addig volt meglepetés számomra míg aztánmegértettem az ő szorongásának az okát és azt hogy ő szorongásának megszűnését egész életében jó cselekedetekkel enyhítette. Jézus szorongásnak tehát ebben az élethelyzetben oka volt és ő igyekezett szorongását ledolgozni, szó szerint, ledolgozni a szeretet cselekedeteivel. Dehát … Jézus végülis Isten közelében szorongott és ezt megvallotta nem csak a Mennyei Atyjának de mindazoknak akik mellette voltak, tanítványainak és mindazoknak akik mellette voltak. Meglepett Jézus, ahogy mintha elfeldekezett volna arról hogy ő tanító, orvos, Isten legjobb gyermeke és mintha elfeldkezett volna arról, hogy mi az amit tőle embertársai elvárnak. Így amikor addigi tanításait szerettem volna én is egy mondatban hallani tőle,miontgye összegzésképpen, akkor ő emberi arcát mutatta felém, titok nélkül adta igazi önmagát. Így számomra ahogy kezdeti meglepődésem elmúlt, még nagyobb és emberibb lett mint annak előtte. Betekintést engedett belső lényébe és feltárta lelkének belső titkait, mintegy hitelt adva addigi szavainak, immár nem fokozva a tanításainak a felsorolását vagy nem összegezte el az addig mondottakat. Tanító arcának egy másik vonását fedezhetjük fel ebben a magatartásában. Ezzel ráirányitja a mi figyelmünket is a szorongásra..
Szeretett testvéreim! A szorongás nemcsak Jézus korában de a mi korunkban, a mi életünkben is jelen levő és megtapasztalható lelkiállapot. E lelkiállapot korunknak egyik betegségeként is tapasztalható. Legyen a szorongás oka a kiszolgáltatottság érzése, a hiány vagy akár valami egészen más. Hadd ne soroljam fel egyéni vagy közösségi életünkebn mennyi mindenért szoktunk szorongani, mert vége hossza nem lenen a felsorolásnak. Hadd jegyezzek csak meg ennyit, hogy nemcsak a Jézus korabeli ember és lám nemcsak Jézus, de a mai ember is szorong. A rengeteg példa közül, ami a szorongásra okot ad, hadd maradjak csak az első kettőnél: amikor a szorongás oka a kiszolgáltottság vagy hiányérzésből érzésből fakad. Talán egyikről sem kell különösen beszélnem, hogy ezek mit jelentenek. Mindkettő léthelyzetében rengeti meg az embert. Ez a léthelyzet félelemmel, aggódással, lelki györtődéssel jár – amitől legjobb esetben az ember igyekszik megszabadulni. Az az ember aki nem akar megszabadulni a szorongástól, abból hiányzik a szeretet és nem értette, nem érezte meg Jézus tanítását és lemond saját létéről, önként adva oda önmagát a pusztító elmúlásnak, beletörődve minden fájdalomba, nehézségbe és semmi sem tesz csak várja hogy történjék valami, bármi , de ő ezért nem tesz semmit sem, nettfm akarja a megváltást. Ezen az emberen nem lehet segíteni, mert lelkében kárt vallott, ahogy Jézus mondaná.
Legtöbbször a szorogás-adta érzésnek oka van és addig nem tudunk megszabadulni e kínzó érzéstől, amíg nem tudjuk meg, hogy mi az oka lelki gyötrelmeinknek és ha fölismertük, akkor igyekszünk tenni azért hogy megszűnjön. A szorogásból kivezető út tehát a munka, vagyis a jó cselekedetek. Vannak azonban olyan szorongató érzéseink amelyeknek az oka tőlünk függetlenek. Ilyen például amikor olyan kiszolgáltott helyzetbe kerülünk, amelyek tőlünk függetlenek. Ilyen például napjainkban a szeszélyes és kiszámíthatatan időjárás. Ekkor nem marad más kapaszkodó a hívő ember számára csak az Isten segítségébe való bizalom. Elmondani is lehetetlen hogy mit élhettek át egy évvel ezelőtt a Nyikó menti árvíz károsultjai. Amikor jön a sötét felleg és az ember tehetetlenül szemléli hogy az embert és házát mint viszi el a víz. Egy évvel a szomorú esemény után ellátogattunk az elmúlt napokban szomorú esemény helyszínére. Kedves ismerőseinket meglátogatva hallgattuk amint beszámoltak arról, hogy éppen évforduló napján a fellegek ismét gyülekezetek. A falu lakói eget szemlélő szorongással, imára kulcsolt kézzel tekintettek az égre, amikor megjelent az isteni békét jelölő szivárvány az egen. A szivárvány pedig feloldotta szorongásukat, megérezték Isten szeretetét.
A szorongásról azt is meg kell említenünk, hogy vannak olyan emberek akik elmodásuk szerint életükben soha nem szorongtak. Találkoztam olyan munkanélküli, hajléktalan emberekkel, akik kiszolgáltatott he nem lázzongtak, nem éreztek szorongást. Annyira lemondóak voltak saját élettükről is akiket az sem érdekelte hogy van-e ételük, van ruházatuk, van e hov afejüket lehajtsák, céltlanul bolyongtak a világban. Ezeken az embereken segített volna ha szorongást éreztek volna saját jövőjük miatt. Találkoztam olyan emberekkel akik tejesen közömbösek voltak mások szorongásai miatt, egyáltalán nem érdekelte mások szenvedése, hiányérzete, kiszolgáltott helyzete és ha tudtak is akkor segítettek volna azokon akiken lehetőségük lett volna. Ez emberek számára a szorongás valami lelkiismeretet, emberséget lopott volna az életükbe. Olyan emberekkel is találkoztam akik közösségük miatt egy cseppet sem aggódtak, egy cseppet sem szorongtak azon hogy mi lesz a közösségükkel amelynek ők is tagjai. Számukra csupán a saját életük volt a fontos csupán azért szorongtak hogy nekünk minden vágyuk teljesüljön és közömbösek voltak a közösségükkel szembeni minden célok, tervek, szolgálatok iránt. Ezek az emberek úgy gondolták, hogy semmivel sem tartoznak annak a közösségnek amelynek ők is tagjai. Az ilyen emberek számára a szorongás elmlékeztetné esetleg őket arra, hogyha ők is szorongatott helyzetbe kerülnének valami szerencsétlenség miatt akkor teljesen egyedül maradhatnak és csak szánalmat érdemelnének esetleg de baráti segítséget emberi támogatást , kölcsönösséget soha, hisz ők sem gyakorolták.
A szorongás tehát a lelkiismeret égető tüze is lehet az ember számára mindaddig amíg istenarcú emberségét hívja életre, amikor a szeretet hiányérzetéből fakad fel. Amikor a szorongás abból a hiányérzetből fakad ami elválasztja az embert az Isten szeretetétől és az ember tesz is annak érdekébe hogy e szorongást megszűntesse, akkor jézusi szorongásról beszélhetünk. Ezért szoronghatott Jézus is és ezért akarta és tett meg mindent azért hogy az megkeresztelkedjen, vagyis hogy kapcsolatba kerüljön és maradjon Istennel. Ezért szorongott Jézus és egész életét annak a szolgálatnak állította, hogy a szeretet apostolaként éljen és szavainak fedezete révén szolgálja Istenországát.
Kedves testvérem prédikáció végén hadd tegyem fel a kérdést számodra hogy te szorongsz-e ? Egyházi szertartásunk nem teszi lehetővé hogy itt most hangosan válaszolj, de ez itt most nem is szükséges. Gondolkozz el a kérdésen, imádkozzál csöndes magányodban. Gondold végig szorongásaid okát és közben ne feledd hogy Isten szeret téged és gondviselő szeretetét megtapsztalod ha megtalálod a jó cselekedetekre a lehetőséget és meglátod hogy te is mit tehetsz az Istenországa megvalósulásáért. Gondolkozz el azon is hogy mit tehetsz közösséged javára és hogyan segíthetsz másokat is megtalálni azt az utat hogy közösségük számára jót tudjanak tenni. A jó cselekedetekről, a közösség javára tett adakozásról talán jó megjegyezni, hogy akkor is lehet a közösségi célokat segíteni, amikor nincs semmi baj, tragédia. Nem csak akkor lehet és nem csak akkor segíteni a közösséget amikor valami baj van. Segíteni lehet békében, nyugalomban is, hogy szebb, Istenközelibb legyen az élet, Istenországához, a szeretet gyakorlása által. Ámen
Sándor Szilárd
2006. augusztus 26