Három az Isten igaza!

                                                                                                                      Józs 24,15

-ősz – érezzük a nyár végét, az ősz közeledtét, jön, percről percre, a megállíthatatlan idő hozza, s bár vannak dolgok, amiket e nyár magával visz, mégis érezzük, hogy ez a világ rendje, s várjuk a gyümölcshozó őszt

- de az ősz nemcsak a természetben mutatkozik meg, nemcsak a gyümölcsök betakarításának ideje – egyrészt bezárás, vég – a mezőgazdasági év vége, az eredmények számbavétele, s a természet egyévi életének, virulásának a befejezése – de kezdet is – valami elindul, van ahol nem gyümölcsöt szednek, hanem éppenséggel most kezdik vetni a magokat – az iskolakezdés – megnyílnak az iskolák kapui, s élettel telnek meg a nyáron árván maradt falak, folyosók, termek, udvarok

- akinek gyermeke, unokája készül holnaptól vissza az iskolapadokba, az tudja, hogy mivel jár ez a kezdet: gondok ... költségek ... szaladgálás – a gyermekek is izgalommal indulnak el, s az utolsó simításokat végzik a nyári feladatokon – s az iskolában dolgozó tanárok, tanítók, alkalmazottak is lázasan készülnek – s mindenkiben, szülőben, gyermekben, oktatóban megszólal a sok gyakorlati gond, a sok vesződés között a lényegi kérdés, hogy miért van az iskola? Hogy vajon mit kell tenni azért, hogy az iskola teljesítse feladatát? Hogyan kell készülni a tanévkezdésre ahhoz, hogy ez a magvetés eredményes legyen?

- az iskola egyik nagy, talán legnagyobb feladata, hogy felkészítse az életre a gyermeket, hogy ellássa azzal a hamuban sült pogácsával, amelyhez majd bátran nyúlni lehet az éhínség idején – hogy kenyeret adjon a felnővőnek – búzakenyeret, lelki kenyeret – hogy egyensúlyt biztosítson – mert az élet- tudjuk – olyan néha, mint a hegymászó útja, sokszor halad át szűk sziklákon, ijesztő szakadékok peremén – olyan néha, mint a cirkuszban a kötéltáncos mutatványa – és egyetlen rossz mozdulat, az egyensúly pillanatnyi megingása elég ahhoz, hogy a hegymászó a mélybe zuhanjon, s a mutatványos is alábukjon – s az életben – ezt is tudjuk – nem mindig van a kötéltáncos alatt a háló, mely megvédi a fájdalomtól

- feladatunk: egyensúlyt adni a gyermeknek, hogy akármilyen mély legyen is mellette a szakadék, akármilyen magasan is legyen az a kötél, egyenes derékkal haladni tudjon előre, ne féljen, ne inogjon meg, ne reszkessen, hanem legyen mindig tarisznyájában egy darab bátorság, egy falatnyi tudás, egy csipetnyi reménység, s azzal magát táplálni és erősíteni tudja

- de az iskola ennek a feladatnak csak egy részét vállalja, tudja magára vállalni – a teljes egyensúlyhoz többre van szükség – háromszög – az iskolában ismerkedtünk meg a 3szög fogalmával – három pont, amelyet zárt vonalak kötnek össze, kapcsolnak egybe – háromszögre van szükség – három pontra, amely egymáshoz kapcsolódik

- az egyik pont, a csúcs – a család – onnan indul ki minden – már az anyaméhben mennyi minden eldől, de utána ... szokások, gondolkodás, látásmód ... mekkora felelősség az, hogy bármit teszünk, mondunk, talánmég gondolunk is, gyermekünk úgy érzi, hogy mindaz helyes, és ez a minta annyira erőssé válik benne, hogy talán soha sem lehet kitörölni belőle – ahol nincs család, ott nagyon nehéz a gyermeket nevelni, segíteni – ahol nincs meg a család védelme, ott rengeteg a veszély, bűnözés, nyomorúság, baleset – és milyen nehéz időket él a család általában – a családi élet hanyatlását hirdetik sokan

- a másik pont az iskola – a gyermek az év nagy részében idejének jókora darabját tölti az iskolában – és az iskola is nyomot hagy – lehet jót tanulni az iskolában és lehet rosszat, de semmit sem tanulni nem lehet – mit tanulnak? Betűvetés, számolás, környezet, de közösségi élet is, felelősségvállalás is, kötelességtudat is – mindezt a tanároktól tanulják el, meg – mekkora felelősség – nemcsak az, hogy az ismeretet át kell adni, hanem az is, hogy a kezünk alatt lévő gyermek olyan közösségi ember lesz, amilyen közösség az iskolában kialakul, úgy fog felelősséget vállalni, ahogy mi vállalunk most, úgy fogja kötelességét végezni vagy hanyagolni, ahogy mi végezzük vagy hanyagoljuk – az iskola szentségét is sokan vonják kétségbe – előtérbe kerül más – az igazi tudás helyett a köérvényesülés, a felelősségvállalás helyett az ügyeskedés, a kötelességtudat helyett a pényhajhászás

- harmadik pont a templom – az egyensúlyhoz szükség van erre a helyre, szükség van erre a fogalomra – a hitre, a szeretetközösségre, Istenre – szükség tudatosítani, hogy honnan származunk, kihez tartozunk – szükség megéreztetni a gyermekkel, hogy van egy másik világ, Istenországa, az eszmények országa, ahol igazság, szépség, jóság és szeretet uralkodik, és ez a másik ország nem messze van, hanem ott jelenik meg életünkben ahol mi magunk igazságot, szépséget, jóságot, szeretet tudunk adni, teremteni – itt tanulhatja, érezheti meg a gyermek, hogy miért érdemes önzetlennek, jónak, igazságosnak lenni, még akkor is, ha anyagi szempontból nem ez éri meg – a templomot, a vallást is sok támadás éri – elavult, régi, nem kell, mindent tudunk

- ez a három pont – mind a három lényeges, mind a három veszélyben van – úgy, ahogyan veszélyben volt Jozsué idejében az igaz istenhit ... de Jozsué kiállt mellette, még akkor is, ha sokan át akartak pártolni és át is pártoltak. – így lehet és kell nekünk is kiállani az igazi értékek mellett – család, iskola, templom – gyermekeinkért – a háromszög akkor egész, ha össze vannak kapcsolva a pontjai – létezzen kapcsolat család, iskola és templom között, mert ha egyik a másikkal nem érintkezik, akkor szétesik a szerkezet, akkor gyermekeink lába alatt gyengítjük a talajt.

- Bermuda-háromszög – három az Isten igaza

- úgy készüljünk az iskolakezdésre, úgy dolgozzunk külön-külön és együttesen, összefogva, hogy háromszögünk ne elnyelje gyermekeink hajóját, hanem közös munkánk eredménye legyen gyermekeink életében olyan erős és értékes, mint az Isten igaza. Ámen.

Szabó Előd

2008. szeptember 14.