Útjelző évszámok az Unitárius Egyház múltjából
Megtalálható a Négyszáz Év-ben Vissza / Második oldal
1510-1579 Dávid Ferenc.
Kolozsváron született. Apja Hertel Dávid, szász nemzetiségű csizmadiamester, anyja kolozsvári magyar nő volt. Nevét tanuló korában, az akkori humanista szokás szerint apja keresztneve után '"Franciscus Davidis"-re latinosította, később a magyar "Dávid" vezetéknevet vette fel.
1545-1551 Külföldi tanulmányi évei.
Miután iskoláit Kolozsváron és Gyulafehérváron elvégezte, Medgyesi Ferenc és Pesti Gáspár jótevői támogatásával, hat évig Németországban tanult, a wittenbergi és az Odera menti frankfurti egyetemeken. A teológia és a bölcselet terén kiváló tudást szerzett. Ugyanakkor közvetlenül tájékozódott a reformáció mozgalmáról és elért eredményeiről.
1551-1552. Egyházi szolgálatának kezdete.
Miután külföldről hazatért, 1551-ben Besztercén, mint iskolaigazgató, már a reformáció szellemében kezdte meg működését. 1552-ben rövid ideig a szomszédos Péterfalván volt lelkész, ezt követően Kolozsvárra került iskolaigazgatóként.
1555. Október 9.-én, választás folytán elfoglalta szülővárosának főlelkészi állását. Ettől kezdve az erdélyi reformáció kibontakozásában és irányításában vezető szerepet töltött be.
1565. Az unitárius reformáció kezdete.
Ebben az évben, Kolozsváron megindul a vitatkozás a reformáció ortodox iránya és a reformáció szabadelvű iránya között
1566. Ez én elején kezdte Dávid Ferenc nyilvánosan hirdetni az unitárius reformációt.
Január 20.-án mondotta a kolozsvári nagytemplom szószékén az első unitárius szellemű prédikációt. Ezzel megkezdődött az élőszóval és irodalmilag folytatott hitviták sora. "Hallottál volna akkor az egész Erdélyben mindenfelé, falun és városon, a köznépnél is nagy disputációt, étel, ital közben, estve, reggel, éjjel és nappal, közbeszédben és prédikáló székről, sőt káromlásokat és mód nélkül való kárpálódásokat a két religión levők között." (Erdélyi történelmi adatok, 1.k. 29.)
Március 15.-én, Tordán tartották az első hitvitázó zsinatot a lutheránus-kálvini és a Dávid Ferenc által képviselt szabadelvű reformációi irány között. A zsinat kimondotta, hogy a keresztény hitnek egyedüli alapja az "apostoli hitvallás", mely Isten igéjével megegyezik és a keresztény ember üdvösségére szükséges ismereteket magába foglalja. Ez a határozat az új reformációi irány első tárgyi megnyilatkozásának tekinthető.
Április 24-27. napjain volt a gyulafehérvári első hitvita, a fejedelem és tanácsosainak jelenlétében. Itt tették először nyilvánosan vita tárgyává az Isten egységét és háromságát.
Május 19.-én tartották a marosvásárhelyi hitvitát. Dávid Ferenc a gyulafehérvári és marosvásárhelyi hitviták hitvallásai alapján kátét dolgozott ki és jelentetett meg.
1567. János Zsigmond fejedelem az unitárius reformáció terjesztésére átadta
Dávid Ferencnek a gyulafehérvári nyomdát. Ebben a nyomdában jelentek meg az első unitárius teológiai munkák, magyar és latin nyelven. 1567-ben Dávid Ferencnek három műve jelent meg: "Rövid magyarázat miképpen az igaz Istenről való tudomány meghomályosíttatott", "Rövid útmutatás az Istennek igaz értelmére, a mostani szentháromságról támadott vélekedések megfejtésére és ítélésére..." (magyar nyelven), "Méliusz Péter iratainak megcáfolása" (latin nyelven).
1568. Az Unitárius Egyház alapításának éve.
Január 6-13. napjain Tordán tartott országgyűlés, az unitárius reformáció szellemében, határozatot hozott a vallási türelem és a lelkiismereti szabadság biztosítására: A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot, kiki az ö értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse, az ö lelke azon meg nem nyugodván, de tarthasson olyan prédikátort, akinek tanítása őneki tetszik. Ezért pedig senki a superintendensek közül, se mások a prédikátorokat meg ne bánthassák, a religióért senki se szidalmaztassék, az előbbi konstituciók szerint. Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is fogsággal vagy helyétől való megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, az hallásból lesz, mely hallás Isten igéje által van.
A tordai országgyűlésnek eme végzése alapján szerveződött meg az Erdélyi Unitárius Egyház.
Az új egyháznak kezdetben nem volt hivatalosan elfogadott, megkülönböztető neve. Dávid Ferenc és követői kiadványaikban a következő neveket használták: "Az egy értelmen levő erdélyi eklézsiák", vagy a lelkészek esetében: "Erdélyi lelkipásztorok, akik az egy Atya Isten felöl és az ö áldott szent fia a Jézus Krisztus felöl és ezeknek szent lelke felöl, a szentírás szerint egy értelemben vannak." Dávid Ferenc, követőit legszívesebben "keresztények"- nek, önmagát pedig "a megfeszült Jézus Krisztus szolgájának" nevezte. A később közkeletűvé váló "unitárius" elnevezés az unitárius reformáció tartalmát tükrözi, azt tudniillik, hogy Isten lényegében és személyében egy. Innen, az "egy, egység" (latinul: unus, unitas) fogalmából vették az "unitárius" azaz "egységhivő" nevet.
Március 8-18. napjain folyt le a gyulafehérvári második hitvita, melynek következtében az erdélyi magyar egyház elveszítette kálvinista jellegét és túlnyomólag unitáriussá lett. János Zsigmond fejedelem, az ország főrendjeinek többsége, a város nagy része az unitárius reformációhoz csatlakozott.
A hagyomány szerint, a zsinatról győztesen hazatérő Dávid Ferencnek az akkori Tordai utca szegletén a "kerek kőről" elmondott beszédére egész Kolozsvár az unitárius vallásra tért át.
Ebben az évben jelent meg Dávid Ferencnek: "A szentírás fundamentumából vett magyarázat a Jézus Krisztusról..." (magyar nyelven) és a "Gyulafehérvári hitvita rövid elbeszélése" (latin nyelven) c. munkája. 1568-ban adták ki a magyar és lengyel hittudósok műveiből összeállított "A hamis és igaz egy Atya Isten, ennek Fia és a Szentlélek igaz ismerete" c. munkát latin nyelven.
1569. Ez év elején Heltai Gáspár kolozsvári prédikátor unitárius lett.
Prédikátor, bibliafordító, író és könyvnyomtató volt egyszemélyben. Híven követte Dávid Ferencet a fejlődés útján a reformáció tökéletesebb formái felé, egészen az unitárius vallásig. Nyomdájával jó szolgálatot tett az unitárius reformációnak. 1570-ben már mint unitárius adta ki a gyulafehérvári második hitvitáról szóló munkájának 2.-ik, átirt kiadását.
Október 20-25. napjaiban volt a nagyváradi hitvita. A hitvitát magyar nyelven tartották, hogy a nép is érthesse. Sikerét bizonyította, hogy egyedül Nagyváradon mintegy háromezren tértek az unitárius vallásra. Az unitáriusok 1570 elején a hitvita jegyzőkönyvét eredeti párbeszédes formában kiadták. Ennek anyagát később hitvitázó komédia alakjában is feldolgozták. Ebben az évben jelent meg Dávid Ferenc: "Első része a szentírásnak külön-külön részeiből vett prédikációknak..." c. műve, mely az unitárius reformáció hitelveinek rendszeres és világos kifejtése. 1569-ben adták ki Dávid Ferenc és Blandrata György :"Major György iratának cáfolata." c. közösen irt munkáját latin nyelven.
1570. A hagyomány szerint ez év táján jelent meg az első unitárius énekeskönyv.
Biztos tudásunk azonban csak az 1605-1607 táján kiadott énekeskönyvről van. Ez öt kiadást ért meg, s az utolsó "Isteni dicséretek, imádságos és vigasztaló énekek" címen 1777-ben jelent meg. Az unitáriusok Bogáti Fazekas Mihály, majd Tordai János zsoltárfordításait használták 1665-ig, amikor a Szenci Molnár Albert féle fordítást fogadták el.
1571. Január 6-14. napjain tartott marosvásárhelyi országgyűlés utólag
kimondta, hogy: "Az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassák, a confessioért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató".
Március 14.-én meghalt János Zsigmond, az unitárius reformáció pártfogója és nagy jótevője. Halála után az ellenreformáció és a vele párhuzamos ortodox protestáns reakció, mely Európa-szerte megerősödött, az unitarizmus térhódítását megállította.
János Zsigmond halála után jelent meg Dávid Ferenc két nagy műve: "Az egy ö magától való Felséges Istenről..." és "Az egy Atya Istennek és az ö áldott szent fiának Istenségéről..." címen.
Szeptember 17.-én Báthori István az új fejedelem rendeletet adott ki, melyben a régi vagy új írók teológiai munkáinak engedély nélküli kinyomtatását és terjesztését megtiltotta. A gyulafehérvári nyomdát az unitáriusoktól elvette. Báthori István intézkedései Dávid Ferenc és az unitáriusok háttérbe szorításának kezdetét jelentették.
1572. Május 25-29. napjain tartott tordai országgyűlés megerősítette ugyan az
ország vallásügyi törvényeit, de ugyanakkor Báthori István hitújítás elleni törvényt is mondatott ki. Ennek értelmében minden újabb vallásreformálás országgyűlési tilalom alá esett. Az 1573.január 1-6.-i kolozsvári országgyűlés megerősítette ezt a tiltó határozatot.
1574. Alvinczi György unitárius lelkészt, a nagyharsányi hitvita résztvevőjét,
ellenfelei halálra ítéltek és kivégeztették. Ez a hitvita a vallási türelmetlenség kirívó esete a 16. században.
1576. Január 28.-i medgyesi országgyűlés hivatalosan is elismerte Dávid Ferenc
unitárius püspöki tisztségét és megerősítette az egyház püspökválasztói jogát.
1578. Március havában, a tordai zsinat, melyen 322 unitárius lelkész jelent meg,
kimondotta, hogy mindazokról a vallási kérdésekről, amelyek felöl a zsinat még nem határozott, szabadon lehet vitatkozni, anélkül, hogy a hitújítást tiltó törvényt megsértenék.
Novemberben Socinus Faustus, szabadelvű teológus, Blandrata György hívására Kolozsvárra jött, hogy megpróbálja Dávid Ferencet a Jézusról vallott felfogásától eltéríteni. Dávid Ferenc azonban a szentírás alapján hitfelfogása mellett szilárdan kitartott.
1579. Az unitarizmus megpróbáltatásokkal teljes éve.
Dávid Ferenc, a lelkészek túlnyomó többségével együtt azt tanította, hogy Jézust, mint embert nem kell imádni. Ez a tanítás nem volt újítás, mivel az szükségszerűleg következett az egy Istenről vallott hitfelfogásból. Blandrata György, aki Jézus imádását vallotta és az új valláspolitikát folytató államhatalommal való kiegyezést kereste, szembefordult Dávid Ferenccel és bevádolta a fejedelemnél, mint hitújítót. Báthori Kristóf fejedelem Dávid Ferencet a prédikálástól eltiltotta és házi őrizetbe helyeztette. Ezzel megkezdődött Dávid Ferenc pere.